Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A Szentséges Megváltóról címzett Szt. Ferendi tartomány Sz.Annáról elnevezett rendháza és temploma

52 A másik a nagyböjti kép, melyet 1865-ben Appel Alajos rozsnyói cipészmester adományozott. Nincs ugyan szignálva, de feltehető, hogy az a Haffner nevű mester készítette, aki 1853-ban dolgozott a templomban, s a kapuzat cherubjait festette. Hasonlóságot mutat azonkívül Haffner szignált képével a Kálvária kápolnájában, mely Szt. Kelement, a bányászok védszentjét ábrázolja. Évszáma 1866. Bár vidékies jellegű, de mégis elég jó munka. Középen mered magasba a feszület, lábánál Mária és Mária Magdolna állanak, tekintetüket a szenvedő Krisztusra emelve, kinek ajkait most hagyta el a sóhajtás: „Bevégeztetett." A művész a nagy gesztusokat, az erősebb drámai kitörést kerülte, a csendes fájdalom adja meg a kép jellegét. Volt a kolostorban még két igen értékes kép, melyekről Divald Kornél a Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1914. évfolyamában Gömörmegyei kutatások című cikkében tesz említést. Mindkettő vászonra festett olajfestmény volt. Az egyik a Haláltáncot ábrázolta. Idézem Divald idevonatkozó sorait. „Ez idő szerint tudtommal nálunk az egyetlen ilyen tárgyú ismert festmény. Magassága 86 cm., szélessége 64 cm. Középső részén koporsó körül XVII. századbeli viseletben ábrázolt nők táncolnak körben, csontváz képében ábrázolt párjukkal, egymás kezét fogva. A mező alsó két sarkában Adám és Éva bűnbeesése és a pokol látható. A felső kettőben feszület előtt térdeplő donátorok és a mennyország. A kép belső festett kerete latin, magyar és német nyelvű magyarázó feliratok kíséretében különböző rendű és rangú férfiakat ábrázol szintén a halállal táncolva." A valóban érdekes kép reprodukcióját is közli a cikknél. A hét főbűnt, hasonló felfogásban ábrázoló másik festmény szintén három nyelvű szöveggel van ellátva. A képeket a világháborúban, mikor a rend anyagi gondokkal küzdött, eladták a rimaszombati múzeumnak. Végül röviden meg kell emlékeznünk a templomi ruhákról és kegyszerekről, melyekről említés történt a História domusban. A miseruhákat az 1920-as években újakra cserélték be. A kelyhek közül csak négy maradt meg. Az egyik 1740-ből, az alapítványt tevő Ethesin Dorottya ajándéka. Ezüstből készült, gazdag barok díszítményekkel kimunkálva. A másik évszáma 1750., aranyozott ezüst, a talapzaton medaillonokban festett zománc képecskék, melyek rendkívül finoman élénk, de harmonikus színekkel Krisztus kínszenvedésének jeleneteit ábrázolják. A