Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A Szentséges Megváltóról címzett Szt. Ferendi tartomány Sz.Annáról elnevezett rendháza és temploma

50 Az egyik Szt. Borbálát ábrázolja. Pufók, biedermayeres arc. A másik Alquaritarai Szerit Péter képe. Magához öleli a pufók angyalkától tartott keresztet. Előtte a földön hever a biblia, halálfej, kínzóöv és az ostor. A szétnyílt fellegekből az Atyaisten szeme tekint alá, három vérkönny, a kegyelem hull belőle a szentre. Kifejezésben és technikailag egyaránt kezdetleges alkotás. A templom egyik legszebb darabja a nemesvonalúan faragott, dúsan aranyozott barok szószék. A rendház vastag falaival, világos földszinti és emeleti folyosójával Szt. Ferenc fiainak derűs lelkületét sugározza. A folyosókon minduntalan megállásra késztet egy-egy, ha nem is nagy műértékkel bíró, de provincialismusában is kedves és megkapó festmény- Legnagyobb részük Kassáról került a rendházba, a XIX. század fordulóján Páter Sebaldus kassai házfőnök jóvoltából. A mestereket sajnos nem ismerjük, valószínűleg jámbor szerzetesek voltak, akik középkori elődeikhez híven művükért legfeljebb egy fohászt, egy imát kértek elismerésképen. Ezeket a képeket nem is annyira művészi becsük teszi értékessé, hanem az, hogy egy letűnt kor áhítatát árasztják. A földszinti folyosó remekbe faragott feszülete mellett három kép vonja magára a figyelmet. Kettő XVIII. századi műhelymunkának bélyegét viseli. Szt. Bonaventurát, ill. Kapisztrán Szt. Jánost ábrázolják félalakban, jelvényeikkel. Sokkal érdekesebb a solami Szt. Ferencet ábrázoló fárafestett nagyobbméretű kép. (184X130 cm.) Középen áll a ferencrendi szent barna csuhájában, baljában liliomot és ötágú ostort, jobbjában pedig kenyérrel telt kosarat tart, oldalán olvasó csüng. Tonzúrás fejét aureola övezi. A háttérben folyó és annak túlsó partján város húzódik, a láthatáron sárgás-zöldbe vesző hegylánc. A folyón ismét találkozunk a szent alakjával, aki leterítette köpenyét a vízre és ezen kel át. Árbóeos, vitorlás hajók élénkítik a folyót. A főalaktól jobbra az előtérben nyitott koporsóban a szent holtteste nyugszik. A koporsó mellett a donátor féltérdre ereszkedik, vörös nadrágban és fehér zekében, a földön hever kalapja és botja. Arca kifejezésteljes, nagy vonásokkal van megadva. A kép száraz formáival és legfőképen felépítésével késő gótikus jellegű. A háttér felső része azonban már a barok felé mutat: középen megnyílik az ég és fényözön ömlik alá a szentre, a sugárkéve oldalain két-két angyalfej mosolyog. Késő gótikus, maradi vonás viszont, hogy a szent a képen háromszor fordul elő. Hasonlóképen régies a donátor kisméretű alakja.