Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

A Boldogságos Szent Szűz tisztelétére emelt székesegyház

27 nek meg először. Természetszerű folyománya ez a szeplőtelen fogantatás dogmája kihirdetésének, mely a figyelmet a Szent Szűz édesanyja, Anna felé irányította. A művészek sokféle változatban ábrázolták a jelenetet. A leggyakoriabbak a következők. Szt. Anna, mint matróna tartja térdein Szűz Máriát és Jézust álló vagy ülő helyzetben, mindkettőjüket kis gyermek alakjában. Előfordul, hogy Szűz Mária anyja karján ül, térdén a kis Jézust tartva álló helyzetben. Máskor Szűz Mária a Jézuskát tartó Szt. Anna mellett áll. Később a két alakot egymás mellé ültetik és közéjük helyezik el a kis Jézust. Ugyancsak késői séma, mikor Szt. Anna magas széken íil s Szűz Máriát a kis Jézussal a lába előtti zsámolyon helyezik el. Hazánkban ezen ikonográfiái típusok közül azokat kedvelték, ahol mindhárom alak mint egyformán fontos személy szerepel. Ezt figyelhetjük meg a rozsnyói Mettertia képen is. A mester a három alakot középen helyezi el. Jobbról Szűz Mária ül, térdén áll a kis Jézus, amint a balról ülő Szt. Anna felé hajlik. Szt. Anna a kis Jézus kezeit fogja. Jézus visszatekint anyjára; a két alakot ez a mozdulat köti össze. A kép középterében balról Szt. Anna mögött fa látszik, lombjai között zenélő angyalokkal, akik lanton játszanak, harsonáznak. A kép fő érdekessége a bányaművelés különböző mozzanatait ábrázoló háttér. Gazdag mesélő kedv mutatkozik itt meg. A művész a Rozsnyóról délnyugatra elterülő bányaoldalt ábrázolja, hol ekkor még élénk bányászati tevékenység folyt. Genreszerű alakokkal hinti tele a hegyoldalt. A hegy tetején, a tárna nyílások körül 14 alakot figyelhetünk meg, amint serényen tevékenykednek. Egyesek a tárnákba ereszkednek le, mások az ércet hozzák fel a napvilágra. Laza lombú fák jelzik az erdőt. Lent a hegy lábánál egy paraszt ökrös szekeret hajt, a kibányászott ércet viszi a kohóba, melyet a középtér baloldalán ábrázolt a mester. Még egv szekeret láthatunk a képen, a két szent asszony feje közti kivágásban. Ezt két ló, egy fekete és egy fehér húzza, a kocsis az egyiknek hátán ül. Egyszerű sátortető alatt izzik a kohóban az érc, két ember dolgozik körülötte. A földön vödör, talyiga, szerszámok láthatók. A háttér messze viszi a szemet. Bástyaszerű, őrtoronyban végződő fal mögött folyó kanyarog, rajta bevont vitorlájú hajók horgonyoznak. Itt a mester már nem ragaszkodott a táj leírásánál a hitelességhez, hanem fantáziája kiszínezte azt. A szelíden folydogáló Sajót szélesen hömpölygő folyammá növeszti. Rozs-