Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)
A Boldogságos Szent Szűz tisztelétére emelt székesegyház
28 nyón láthatta azonban az őrtoronnyal ellátott várfalat. Ekkor még teljes fényében állott a Bakócz Tamástól 1490-ben átalakított kastély. Vagy talán a városfal egy részét festette itt le. Fent a felhők között megjelenik az Atyaisten fél alakja koronával, glóriával, kezében jogart és országalmát tart. Szt. Istvánra emlékeztet. Feljebb a Szentlélek lebeg galamb képében. A színezésben a vörös és a kék uralkodik. Élesen kiválik Szt. Anna fehér fejkendője és ruhaujja. A barnás árnyalatba menő, sötétzöld tónusú hátteret a fán játszadozó puttószerű angyalok testszíne és a felhők között megjelenő Atyaisten vörös palástja élénkíti. A kép mesterére nézve az L. A. signatura nem ad bővebb felvilágosítást. Forrásainkban sem találkozunk ilyen kezdőbetűjü mesternévvel. A XVI. században egy mesternévvel találkozunk a városi számadási könyvekben. 1555-ben említenek egy Menyhért nevű festőt, kinek táblakép festésért 25 dénárt fizettek. (Item dem Melchor Moler vor dye Tafel tzum Sager tzum malem.) A bányavárosok művészete a XVI. század elején az ú. n. dunai iskolával tart rokonságot. A kor legkiválóbb magyar festőszobrásza, M. S. mester 1506-ban készíti a Selmecbányái Szt. Katalin templom főoltárát. A kiváló müvészegyéniség hatása bizonyára elhatározóan befolyásolta a bányavárosok festészetét. Erről azonban teljes képet az emlékek szórványos volta miatt nem alkothatunk. A Mettertia kép festője M. S. mester köréhez tartozott, kinek későgótikus-barokos és a dunai iskolát idéző stílusa megkapta a rozsnyói művészt is. Mária fejtartásban és arctípusban erősen hasonlít M. S. mester Jézus születésének (Hontszentantal, plébániatemplom) gyermekét imádó Szent Szűz típusához. 3 0 A formák azonban itt elnagyoltak, nem játszadozik az ajkak körül az a finom, olaszos mosoly, mint M. S. mesternél. A szemek sem oly kifejezőek. Egyénibb a felfogás Szt. Anna komor, öreg arcán. A művész fény és árny kezeléssel mintázza ki az arcformákat, s a kifejezésben is jó karakterfejet ad. Szt. Anna, szinte nem törődve a feléje hajló kis Jézussal, elmerengve a távolba tekint, mintha féltené a játszadozó Gyermek sorsát. Ez az arc az egyetlen komor folt a derűt árasztó képben. A kis Jézus alakja ismét M. S. mestert juttatja eszünkbe. Bokon a Királyok imádásának (Lille, Palais des Beaux-Arts) Jézusával. Különösen az Anyjára visszatekintő Gyermek fejmozdulata azonos. L. A. mester azonban ellentétben M. S. mester telt, igazi bambino-
