Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Pályadíjat nyert művészettörténeti tanulmány 14 képpel (Budapest. Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1942)

Városkép

r> Városkép A város politikai történetének rövid ismertetéséből képet alkothattunk arról a sok küzdelemről, melyet Rozsnyó hat évszázadon át, többi felvidéki városunkhoz hasonlóan fennmaradásáért folytatott. A harcok és megpróbáltatások a városképre is rányomták bélyegüket. Rozsnyó legrégibb látképe a mézeskalácsosok céhlevelén maradt ránk. melyet a Városi Múzeumban őriznek. A rézmetszet 1790-ben készült. Művészi értéke, mint a legtöbb céhlevelet díszítő metszetnek, nincs. A város topográfiájáról azonban hü képet ad. Rozsnyót a Sajó völgy felől nézve ábrázolja. Háttérben a Kálváriahegy erdőkkel borított hármas csúcsa emelkedik. Az alacsony házak közül három épület válik ki. Jobbról az evangélikus templom egységes tömbje, középen a jellegzetes várostorony, balra a székesegyház. Ez utóbbi és a várostorony közötti részen szinte elvész a háztetők sötét foltjaiban a ferencrendiek templomának az evangélikusokéval teljesen megegyező homlokzata. A torony, mely felhívná rá a figyelmet, ekkor még nem állott. A székesegyház mellett még egy kápolna húzódik meg; talán temetőkápolna volt. Vele szemben fehér tömegével élesen kitűnik a premontreiek rendháza. A város főrészét a négyszögű piac képezte, közepén a várostoronnyal egybeépített jezsuita, illetve a XVIII. század végén már a premontreiek tulajdonában levő templommal. Ide torkollott be az öt főutca.: Csucsomi-, Váraljai-, Berzétei-, Csetneki- és Jólészi-utca. Ezek a XVIII. század közepéig kapuval voltak elzárhatók, miáltal a főtér szinte erőddé alakult. A metszeten felismerhető épületeken kívül a következő fontosabbak állottak még a városban: a főtéren a városháza és a püspöki székház, a székesegyház mellett a szegényház. A városi könyvekben oly épületek feljegyzéseire akadunk, melyek már a XVIII. században, vagy talán előbb is elpusztul-