Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete
Mesék
MESÉK 323 a szomorú képedet ne látnám. Mi járatban vagy, mit kíván megint király apád tőled? — Mit? Azt mondja, hogy kérjek tőled hímzést. Valami szép hímzést. — Hej, azon te egy cseppet se búsulj! Gyere, feküdj le egy kicsit, hogy a fáradságodat kipihend, és mire felébredsz, meglesz a hímzés. Ügy is volt. Ledőlt egy cseppet a fa alá a királyfi, el is aludt, mert nagyon kifáradt. Hát mire fölébredt, már ott van a menyasszony olyan szép hímzéssel, amilyet még ember nem látott. Egy cseppet meg is bátorodott a királyfi, hogy hát ez mégsem lehet egyszerű macska. Hazavitte a hímzést. A két idősebb testvér már otthon volt, de bizony az ő hímzése volt a legszebb. De hiába faggatták a bátyjai, hogy miért szomorú, mondja meg, milyen király lányát találta magának menyasszonyul — ki nem vehettek belőle semmi szót. Eltelt vagy két-három hét, az apjuk megint hívatta őket. — No, kedves fiaim, menjetek el a menyasszonyaitokhoz, és kérjétek el tőlük a vőlegénybokrétát, hadd lássam, melyikük tudja a legszebb bokrétát csinálni. Megint elmentek. A legfiatalabb nagy búsan, hogy hát milyen bokrétát fog őneki a macska adni. Amikor odaért az erdőbe, a macska már elébe szaladt az erdőszéltől, s megint azt a verset mondta: — Isten hozott, isten hozott, szép királyfi mátkám, csak azt a szomorú képedet ne látnám! Hát mit kíván a te királyi apád? — Jaj, most azt kívánja, hogy a vőlegénybokrétát vigye mindegyikünk haza. — Hej, ez a legkisebb, csak feküdj le, pihend ki magad, mert úgyis kifáradtál! Lefeküdt a királyfi egy nagy fa alá, a macska ezalatt elkészítette a vőlegénybokrétát, de olyat, hogy kívánat volt ránézni. Cseppet megbátorodott a királyfi, vitte haza. A bátyjai már otthon voltak, hát bizony az apjának most is az a bokréta tetszett a legjobban, amit az ő menyasszonya csinált. Maguk közt úgy súgtak-búgtak a királyfiak, hogy hát ki is lehet ennek a menyasszonya, nem vallja ki, most is milyen szép bokrétát hozott haza, sokkal szebbet, mint az övék. Egy idő múlva az apjuk megint magához hívatta őket, de ekkor már azt mondta: — Menjetek, hozzátok el a menyasszonyotokat, hadd lássam őket személyesen is. Ezen már nagyon meghökkent a királyfi, hogyan fogja oda19*