Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

318 MESÉK mondta. Megint megszólal a gyíkocska: „Ha csak ez a baj, ezen könnyen segíthetek." Azzal bement a híd alá, és nemsokára hozta a kis bundást a dióhajban. „Itt van, kedves királyfi, amit kívántál — mondta a gyík —, csak arra kérlek, ki ne bontsd, míg haza nem érsz, mert akkorát ugat, hogy az egész országban mindenki megsüketül." Szót is fogadott a királyfi, és boldogan elindultak hazafelé. Mikor a város határába értek, megrázta magát a ló, és visszaváltozott csúnya gebévé. A királyfi bátyjai már otthon voltak akkorra, de nem hoztak semmit. Azt gondolták, hogy a kisebbik sem hozta el a kutyát, vagy pedig már el is veszett. De akkor bámultak el, mikor beállított az öccsük, és átadta az apjának a diót. Az rögvést föltörte, hát egy szép selyemszőrű bundás ugrott ki belőle, és akkorát ugatott, hogy szinte az egész palota megremegett. Akkor azt mondta a király: „No, eddig a tied a fele királyság, fiam. Most pedig megmondom, mi a másik kívánságom. Hozzatok egy olyan szép menyasszonyt magatoknak, amelyikre mind a hárman azt mondjátok, hogy ez a legszebb. Aki ezt elhozza, azé a királyság másik része." Megint elindultak a királyfiak. A jó utakon megint az öregebbek mentek, a fiatalabbnak jutott újból a rossz út. De a királyfi most már nem szomorkodott. Megkereste a lovát, és kivezette a sűrűbe. Ott a ló megint megrázta magát, és most egy szép, aranyszőrű, gyémántos nyergű paripává változott. A királyfi rápattant, és újból útnak eredtek. A két idősebb királyfi nem keresgélt sokat, hanem összeszedték a hercegkisasszonyokat, kiválasztották közülük a két legszebbet, és már mentek is haza. Bizonygatták, hogy ezeknél már szebbet és gazdagabbat úgyse talál az öccsük. De a király azt mondta, hogy meg kell várni, míg ő is hazajön. Ezalatt a királyfi odaért a hídhoz. Megint csak előjött a gyíkocska: „Isten hozott, kedves királyfi! Mit kívánsz tőlem?" A királyfi elmondta a kérését, de szomorú volt, nem bízott benne, hogy a gyíkocska ebben is segíthet. De a gyík csak azt mondta: „Ne félj, kedves királyfi! Csak mindenben fogadj nekem szót!" Ezt meg is ígérte a királyfi. Erre azt mondta a gyík: „Fogd meg a farkamat, és vágj úgy a híd karfájához, hogy freccsenjek szét!" De ezt már sehogyan sem akarta megtenni a királyfi. Aztán, hogy a gyík sokat könyörgött neki, elhatározta, hogy mégis megteszi. Megfogta a gyík farkát, és nagy sóhajtással hozzávágta a hídhoz. Hát, uramfia, mi történt! A gyík egyszerre átváltozott egy szépséges szép menyasszonnyá. Hófehér menyasszonyi ruha volt rajta, és a haja aranyból volt. Odalépett a királyfihoz, és azt mondta neki: „Kedves királyfi,