Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

MESÉK 317 a ribiszkéjük, az öreg édesanyja —• mit tehetett mást — elment ribizlit lopni a király kertjébe. Egypárszor sikerült is neki, de végtére is megfogták. Bekísérték a királyhoz. Ott elmondott mindent. A király azzal büntette meg, hogy behozatta véle a lányt szolgálónak. Hiába könyörgött az asszony, a király nem engedett. A lánynak el köllött menni. El is ment, de olyan szép volt, hogy nemsokára mind a három királyfi beleszeretett. A legöregebb váltig azt hajtogatta, hogy az övé lesz. De ezt mondta ám a középső is, meg a legfiatalabb is. Végtére összevesztek, és véresen össze is verekedtek a lányért. Ezt megtudta a királyfiak mostohaanyja, aki egy vén öreg boszorkány volt. Megátkozta ezért a szegény lányt. Azt mondta neki, hogy: „Váljál gyíkká, és meg se állj az ország határáig!" Hát a szegény nem tehetett mást, elment, és egy híd alatt húzódott meg a határon. De a három királyfi keresni kezdte a lányt. Sokáig keresték, végtére is a mostohaanyjukat tartották tettesnek. Elmondták a királynak, hogy mi történt. A király azt mondta: „Fiaim, nyugodjatok bele, ennek már így kell lenni. Felejtsétek el, házasodjatok meg, mert már én öreg vagyok. Két kívánságom van. Amelyiktek ezeket megcsinálja, azé lesz a királyi pálca. Az első kívánságom ez. Hozzatok nekem egy olyan bundás kutyát, aki egy dióhajban van benne!" A királyfiak el is indultak. A két öregebb elvitte a két legszebb paripát. A fiatalabbnak már nem jutott. Kiment a méneshez, és nézegetni kezdte a lovakat. Egyszer csak megszólalt mellette egy gebe ló: „Kedves királyfi, ha jót akarsz, csak engem válassz. Nem fogod megbánni!" A királyfi beleegyezett, mert igen megtetszett neki, hogy a ló tud beszélni. Most megint megszólalt a ló: „Kedves királyfi, fogd meg a sörényem, és vezess a sűrűbe, hogy ne lásson senki. Majd meglátod, mi fog történni." Mikor odavezette a sűrűbe, megrázta magát a gebe, és egy gyönyörű szép, ezüstszőrű, ezüstnyergű paripa lett belőle. „No, most pattanj rám, kedves királyfi! Mehetünk, amint kívánod." El is indultak ők is. Három út vezetett ki a városból. A két jón már elmentek a bátyjai. Neki jutott a sáros, gödrös, mocsaras út. De a ló csak biztatta, hogy ne féljen semmit. Nekivágtak az útnak, és mentek. A ló arra kérte a királyfit, hogy senkinek se árulja el, hogy ő táltos. Mikor az út legrosszabb részéhez értek, a ló elkezdett repülni, és így egykettőre a határra értek. Egy folyó volt a határ. Egyetlen híd vezetett keresztül rajta, és azon túl már idegen ország kezdődött. Leszállt a lóról a királyfi, és fáradtan lefeküdt egy nagy tölgyfa tövibe. Egyszer csak a híd alól előszalad egy kis gyíkocska és megszólal: „Jó napot kívánok, kedves királyfi! Mi járatban vagy te erre?" A királyfiéi-