Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

MESÉK 311 — Adj enni! De ez sem adott, s a kis ember ezt is földhöz ütötte, s a kölest megette. Hazajöttek a pajtásai, és éppen Erős Jancsi hozta az igen vastag fát, fejszéjét csak rátette, s a fa mindjárt kétfelé hasadt. Bementek, s látták Vasgyűrót a földön feküdni. Elbeszélte, mi történt vele, erre Erős Jancsi megbosszankodott, és azt mondta: — Már három napja nem ettem semmit, majd itthon maradok én! Ekkor Erős Jancsi főzött lencsét, és pajtásai elmentek az erdőbe fát vágni. Amint főzött, ismét eljött a kis ember s mondta: — Nem adsz enni? — Adok biz' én, jöjj csak ide! S amint hozzájött, megfogta, és a szakállát a fahasadékba tette, a fejszét kihúzta, az fickándozott, de hiába. Hazajővén pajtásai: — No, megmentetted az ételt?! — Meg bizony, jöjjetek csak, ezt nézzétek e! Odamentek a fához, de hogy bámultak, midőn a szakállt látták és a vért. Azután ettek. — No — mondja Erős Jancsi —, elmegyünk a vér után, és felkeressük a kis embert! Elmentek, és csakhamar egy lyukat találtak, azon leeresztették Erős Jancsit, ki mikor lejött, egészen más világot látott, melyben igen apró házak voltak, és ott bölcsőben ringatták a kis embert. Erős Jancsi odament, és az a kisasszony, aki ott állt, kérdezte tőle: — Te nagy vitéz, az én testvéremet fel tudnád keresni? — Miért ne? — Jól van, de ő el van ragadva, itt közel egy kastélyban a sárkánytól! — Jól van, felkeresem, de előbb csináltass nekem egy igen nagy buzogányt. Összehordatta a kisasszony az egész világról a vasat, és csináltatott egy buzogányt, de Erős Jancsi feldobta, és mikor leesett, szétporlott. Azután másikat csináltatott, ezt is feldobta, az már nem porlott szét, ezzel ment azután a sárkányokra. Ment egy ólomhídon a vaskastélyba, s amint odament, meglátta őt a kisasszony, s azt kérdezte: — Hogy mertél idejönni! — Hát jól! — Hisz az én uram, ha hazajön, téged agyonüt! Beszélgetés közt jön a hatfejű sárkány, két mérföldről dobálja a buzogányokat, és fél mérföldről a tüzet okádja. Amint