Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

MESÉK 309 ben, ki gallyat vitt egy taligán, s mivel már nem bírta, kérte, hogy segítsen neki. Segített neki, s amint tolja, egyszerre elsüllyed a talyigával együtt. Az öregasszony a sárkány anyja volt. Ott lenn a barlangjában szemrehányás közt vesszővel illette meg, mire a király veje kővé vált, ő pedig csontokat főzött vasfazékba, melyek a fia csontjai voltak, s avégből főzte, hogy fia felelevenedjék. Ez éppen egy esztendőre történt. A másik testvér a vastag fához menvén beledöfte a kését, és víz folyt belőle. Mindjárt tudta, hogy testvére veszedelemben van, elment tehát azon az úton, melyen testvére elindult. Végre elért ugyanabba a városba, hol nagyon megörültek neki, mert hasonlatosságánál fogva azt gondolták, hogy a királyleány férje. Ő nem fedezte fel magát, hanem ki akarta tudni, hol van a testvére. Amint egyszer vadászni ment, az erdőben az öregasszonnyal szint' azonképpen járt. A boszorkány leselkedett rá, megörült neki, de ez kikapta kezéből a vesszőt, s megütötte vele a boszorkányt, ki azonnal kővé vált, a vessző másik végével pedig kővé vált testvérét illette meg, ki azonnal felelevenedett. A sárkánynak már csak kevés ideig kellett volna főlni, hogy felelevenedjék. A két testvér ezután visszament a városba, hol a király veje feleségével nagy öröm közt új lagzit tartott. Nyék 7 ERŐS JANCSI Volt egy asszony, ki hét esztendeig imádkozott fimagzatért. Végre megjelent neki álmában egy ősz ember, ezüstszakállú, aranyhajú, aki azt jövendölte, hogy nemsokára fiúgyermeke lesz, de azt addig szoptassa, míg a szomszéd erdőn átvivő úton a hetedik fát tövestől ki bírja szakítani. Meglett nemsokára a fiú, kit Jancsinak neveztek el a keresztségben. Anyja már hét esztendeig szoptatta, akkor elvezeté őt az erdei úton a hetedik fához, de még nem bírta kiszakítani, tehát még hét esztendeig szoptatta. Akkor ismét elvezette ahhoz