Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Mesék

306 MESÉK A gyermekek egyre kérték atyjokat, hogy vegye el a szomszédasszonyt. Az atyjok egyre mondogatta: — Ne kívánjatok rosszat, mostohaanyátok lesz! De a gyermekek addig sírtak, addig könyörögtek, hogy az ember elvette a szomszédasszonyt. Egy-két hétig csak úgy volt, mint azelőtt, de azután a mostohaanya kezdte a gyermekeket verni és kínozni; nem sütött nekik pogácsát, nem volt többé jő szomszédasszony, de gonosz mostohaanya. Egyszer együtt aludtak Mariska és Józsika, Mariska már aludt, Józsika pedig úgy tettette magát, mintha aludnék, de nem aludt, csak hallgatta, hogy mit beszél a mostohaanyja a mostohaleánnyal. Ekkor már egészen árvák voltak. Azt mondja a mostohájok: — Ezt a két gyermeket holnap megölöm, mert nagyon gonoszak; majd ha fésülöm őket, elmetszem a nyakukat. Meglöki Józsika Mariskát, hogy ébredjen fel: — Hallod, mit beszél a mostohaanyánk? Holnap, ha fésül, megöl bennünket! Sírt Mariska, hogy mit tegyenek. Elszöktek. Mentek, mendegéltek, egy kutacskához értek. Azt mondta Józsika: — Én nagyon szomjas vagyok, iszom ebből a vizecskéből. — Ne igyál — mondja Mariska —, mert mindjárt aranybáránnyá leszel. Nem ivott, mentek tovább. Ismét egy kutacskához értek. — Ah, Mariska, én nagyon szomjas vagyok! — Ne igyál, mert arany bárányka leszel! Jöttek egy harmadik kutacskához, itt már Józsika olyan szomjas volt, hogy lehajolt, ivott, azonnal aranybárányka lett. Sírt Mariska, ő is bemártotta szép haját, hogy aranyra változzon. Amint mentek, mendegéltek, egy nagy erdőbe értek, Mariska leült egy bokor megé, kis báránykája pedig ölébe tette fejecskéjét, és ott kinyugodtak. Ment abban az időben vadászni egy király. Kutyái nagyon kezdtek ugatni egy bokorban, elküldi a király az inasát, az inas visszajött, elmondta, mit látott. Odamegy a királyfi, kinek nagyon megtetszett a szép aranyhajú leányka, hívta, hogy menjen el az ő várába. A leány el is ment oly feltétel alatt, hogy a kisbáránykát is magával viszi, mert ez az ő öccse. Felvette mind a kettőt a kocsijába a királyfi, s amint a várba értek, mindenki csodálta Mariskának a szépségét, a király pedig szépen felöltöztette, és feleségül vette. Lakott azonban a várban