Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi gyűjtők nyomában

22 NÉPRAJZI GYŰJTÖK NYOMÁBAN 1782. január 16-án a pozsonyi Magyar Hírmondó ban, az első magyar nyelvű újságban jeleint meg az első fölhívás, amely a népköltészet és a régi irodalom megmentésére buzdított: „Vallyon, aki tsak valamit lát, nem veszi-e észre, mitsoda kintsek vágynák el-rejtve avagy-tsak azokban az énekekben-is, mellyeket víg asztalaiknál mondanak anya-nyelvekben gyönyörködő édes miénk?" — olvashatjuik. Majd a gyűjtés és számbavétel munkájának fontosságát hangsúlyozva így folytatódik a szöveg: „Ez bizonyára olly dolog, a mellyet minden, valaki Nemzetének betsületét és a tisztességes tudományoknak gyarapodását igaz szívvel óhajtja, nem tsak kedvesen jogadni, és önként rajta kapni, hanem ki-telhetőképpen elő- is segélleni tartozik, úgy hogy attól sem költségét, sem fáradságát nem sajnálja." A felhívást, Révay Miklós nyelvész és költő írását Ráth Mátyás szerkesztő ajánlása foglalta keretbe, szavuknak azonban hosszú ideig nem sok foganatja volt. Évtizedekkel később, 1811-ben és 1818-ban a komáromi születésű író és neves szerkesztő, Kultsár István (1760— 1828] a sajtóban szólította föl az értelmiséget a népköltészet és a régi irodalom emlékeinek 'összegyűjtésére. Ekkortájt azonban már nagy lendületet kapott a magyar nemzeti művelődés ügye. 1817-ben indult az első tartós életű folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény, amely a szellemi élet .mindenesének szerepét vállalva az anyanyelvi tudományosság minden ágát gondjaiba vette. Első évfolyamaiban tanulmányok sara kutatja, melyek azok a társadalmi, történelmi, szellemi összetevők, amelyek meghatároznak egy nemzetet. Amire az elméleti fejtegetések nem adnak választ, azt az ország tájainak, népeinek és történetének megismerésével és bemutatásával igyekeznek pótolni. A Tudományos Gyűjtemény vidék-, megye- és városleíró cikkeit és tanulmányait a szlovák néprajztörténet is számon tartja, hiszen bőven közöltek értékes ismereteket a szlovákságról fis. A Tudományos Gyűjtemény első számában Horvát István, a imagyar romantikus történetírás emlékezetes alakja Marczibányi-jutalomtételre pályadíjul tizenkét aranyat ajánlott föl annak, aki elkészíti a „Palótzság esmértetésé"-t. A fölhívásra egyetlen, de annál érdemesebb pályamunka érkezett, a már említett Szeder Fábiáné (1784—1859). Szeder Fábián, miközben részletesen foglalkozott a palócok építkezési módjával, lakásával, öltözetével, szokásaival, nyelvjárásával és jellemével, feltehetően a miinél szélesebb általánosítás okából nem jelölte meg, hogy [közelebbről (kiket, melyik palócföldi vidék népét írta le. Mivel azonban tudjuk, hogy a Hont megyei Csábon született, különösebb vizsgálódás nélkül állíthatjuk, hogy szülőfaluja környéke, távolabbról pedig az Ipoly folyásának középső része szolgált írásának tárgyául.