Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete
Néprajzi tájak, néprajzi csoportok
NÉPRAJZI TÁJAK—NÉPRAJZI CSOPORTOK 15 lett a magyar dalihoz. (Megőrizte a régi kincseket, díszruhákat, fegyvereket. A dalit abbahagyta. A kunyhó hű maradt, megőrizte a régi kincs értékesebb felét: a lélek ősi bútorzatát. Az egész magyarságát: a magáét ,is, amit felülről kapott. Amit háromszáz éve az Eszterházy-palotákom daloltak, azt ma imár neim tudják. De tud még belőle Szalai Zuza, kis töpörödptt öregasszony, Kolon nevű kis z oboral j i faluban" — írta 1937-ben Kodály Zoltán A magyar népzene című 'könyvében. Század eleji gyűjtőűtjain valóban csodálatos népköltészeti alkotásokkal találkozott. A virágénekek édestestvéreként lírai dalokkal, sőt olyan virágének-versszaikokkal, amelyeket addig csak XVII—XVIII. századi kéziratos énekeskönyvből ismertek. A jeles napok szokásai és a hozzájuk kapcsolódó dalok talán a legnagyobb változatosságot mutatják a teljes magyar nyelvterületet tekintve. A lakodalmi szokások szintén gazdagságukkal és isokréitűségükkel tűnnek ki. Nevezetes a Zoboralja arról is, hogy viszonylag .sok balladát őrzött meg, köztük régi stílusúakat, amelyeknek /párját, például a Kőmíves Kelemenét vagy a Csudahalott-típust eddig csak Erdélyben találta meg a néprajzi gyűjtés. Mindehhez járul az itteni falvak népének sajátos nyelvjárása, amelyben igen sok a nyelvi régiség. Ténylegesen elképzelhető, hogy ez a vidék sokat megőrzött azokból a szokásokból, énekekből, amelyeket néhány száz éve az akkor még épen álló .ghymesi vagy apponyi várban daloltak. Nem másolva vagy hiánytalanul ikonzerválva, hanem a maga képére parasztivá alakítva. Garam mente. A megnevezés a Lévától a folyó torkolatáig húzódó völgy falvait foglalja magába. Nyugatról a Nyitra folyó és a KisDuna vízválasztója, keletről az Ipoly vízválasztója határolja. Néhány község, például Mohi, Csiffár, Tild és a már említett Barslédec földrajzilag nem tartoznak ihozzá. Az utóbbit is beleértve néprajzi'lag különböznek a zoboralji településektől, iezért itt említjük őket. Ennek elsősorban az az oka, hogy vásáros és kulturális központjuk — akár a terület északi fele többi községének — Léva. Az északi rész, ikülönösen a Léva közvetlen környékén fekvő községek inéphagyománya régiesebb, mint a délebbieké. Amíg azonban a Zoboralja a szlovákiai magyar néprajzi vidékek közül a leginkább ismert és kutatott, a Garam mentéiről ez korántsem állítható. Hagyományos paraszti életmódjáról eddig Duba Gyula szociografikus emlékezése, a nemrég napvilágot látott Vajúdó parasztvilág mondta el a legtöbbet. Olyan jellegzetes falvak vannak itt, mint Nagysalló, Öbars vagy Garamszeintgyörgy,
