Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi tájak, néprajzi csoportok

NÉPRAJZI TÁJAK—NÉPRAJZI CSOPORTOK 13 sági alkatú hegyvidéki és alföldi tájak határán feküdt. így elég hamar önálló kis táji központokat alakított ki, amelyek mezővárosi rangot vívtak ki maguknak, és helyi vásáros központokká növekedtek: Szeinc, Szered, Vágsellye, majd később Galánta, melyet már a fontos vasúti elágazás lendített föl. Szene körül egészein apró falvak is találhatók, imíg a Vág mellett nagyiközségek húzódnak, például Vágfarkasd, Negyed, Pereid. Mátyus földje évszázadokig a feudális nagybirtok hazája volt. Hatalmas Eszterházy-, Forgách-, Pálffy- stb. birtoktestek terpeszkedtek itt. Igen nagy számú uradalmi zsellérségük később öntudatos agrár prolet árrá Lett. A lkét világháború között Csehszlovákia Kommunista Pártjának ez a vidék volt a legfontosabb földmunkástömegbázisa. Nem véletlen, hogy itt, Nemeskosúton dördült el — válaszul egy tüntetésre — a véres sortűz. Sok vonásban hasonlít az eredeti Mátyus földjéhez a Vágtól keletre fekvő síkság. Azért Iis együtt kell szólni róluk, mert a néprajzi és iné p történeti irodalom ezt a jó'l ismert történeti tájfogaimait kiterjesztette ezekre a területekre is. A táj határa kelet felé a Garam és a Nyitra közötti vízválasztó. Hogy mennyire jogosult Érsekújvár, sőt Komárom környékének egy részét is Mátyus földjéhez kapcsolni, azt csak tüzetes inéprajzi kutatással lehet majd eldönteni. Ilyenre mindeddig nem került sor. Érsekújvár vidéke nagyon sok tekintetben, mind történetében, mind néprajzában rakom az eredeti Mátyusfölddel. Maga Érsekújvár jellegzetes mezőváros, amelyet a XVI—XVII. században katonai jelentősége emelt ki a környező települések sorából. Fejlődését segítette az utak és vasutak kereszteződése. Mégis szinte a legutóbbi évtizedekig erősen paraszti, mezőgazdasági jellegű település maradt, amit értékes és változatos mezővárosi folklórja is tanúsít. A Csallóköz sarkában fekvő, jóval nagyobb városi múltra visszatekintő Komárom a folyótorkolatok és utak találkozásánál épült vásárvárosok tipikus példája. A török háborúk idején nagymértékben megnőtt katonai jelentősége, melyet évszázadokig megtartott. Mint kereskedelmi központ, lakosságának foglalkozását tekintve gyökeresen különbözött Érsekújvártól. Számos inépes kisipari ágazat virágzott itt. Nagy tekintélyű volt a halászcéh. A Fekete-tengerből egészen eddig fölúszó őrhalakat, azaz vizákat a XVI—XVII. században még tömegesen halászták és szállították távoli helyekre. A legtekintélyesebb foglalkozási csoport a sze>keres gazdáké volt. Amíg a vasutakat meg nem építették, mem lehetett a munlkájukat nélkülözni. Nemcsak azzal foglalkoztak, hogy a dunai kikötőkbe hordták az árut, (illetőleg ami ide érkezett, azt továbbfuvarozták, hanem ők voltak a hajók vontatói is. Komárom és környéke, a Duna menti falvak már más jellegűek,