Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete

Néprajzi tájak, néprajzi csoportok

NÉPRAJZI TÁJAK—NÉPRAJZI CSOPORTOK 11 volt, a békahang utánzása, amivel az elrejtőzött emberek tudatták egymással hollétüket vagy az ellenség közeledtét. Törököt nem sokat látott a Csallóköz. Északi részében, amelyet a régi nyelvhasználat Főrá/nak vagy Felső-Csallóköznek nevezett az Altáj jal vagy Als ó-Csali ók őzzel szemben, kevésszer jártak háborús seregek. A török háborúk idején Bécs volt a fő célpont, de a hadi utak m-e,

m erre vezettek. A sziget képe akkor egészen mást mutatott, mint most. Kanyargó vadvizek, vízfolyások, fattyűágak, holtmedrek: a Lápsár, Fetreg, Erecs, Millér, Äsovány szabdalták-járták keresztül-kasul. Mocsarak, ingoványok, füzesek, kisebb-nagyobb erdők borították. A magasabban fekvő hátságaikion folyt a földművelés, a Laposokat csak szárazabb esztendőkben lehetett bevetni, ezért inkább legeltetéssel hasznosították. Vizenyős terület volt az egykor közigazgatásilag is különálló Csilizközamelyet a Csiiliiz ér iés a Duna fogott közre. Az északi részen pedig Somarja és Dunaszerdahe'ly között a lápos területet Sárrétnek, Sáraljának, Sárföldnek is emlegették. A sziget népe a természeti környezetnek köszönhette, hogy történelme során mem érte annyi vihar, mint más vidékeket. Olyan voílt a Csallóköz, mint egy hatalmas vízi vár, amelynek a titkát kevesen ismerték. Két fontos ,,kapu"-ja nevében viselte, hogy folyami átkelőhely: délen Rév-Komárom, északon Főrév. A szabadalmakkal bíró Somorján kívül a régebbi időben nem is alakult ki igazi város a sziget belsejében. Püspöki mezővároska volt. Dunaszerdahely városi múltja viszonylag rövid időre tekint vissza, Nagymegyer pedig valóban csak az utolsó egy-két évtizedben nőtte ki magát várossá. A fontos vásárosközpontok Komárom és Pozsony voltak. E két települést kötötte össze a kiemelkedő hátságokon a „vásárát". De a megtermelt és eladásra jutó javakat nemcsak ide vitték a Csallóközből, hanem a hegyaljai vagy hegyalatti szőlőtermelő városkákba, Pozsonyszentgyörgyre, Bazinba, Modorba, Nagyszombatba, amelynek polgársága, elsősorban kereskedéssel és borkészítéssel foglalkozván, szívesen vásárolta a gabonát és az állatot. Biztos piac volt a jóval messzebb fekvő Bécs is. A szigetség északi és déli fele az egységes vonások mellett különbözőségeket is mutat. Ezer éven át háborítatlanul fejlődött a te 1 e p ül é sh á 1 ó zat. Az északi részen -fekvő számos apró falu az Árpád-kori településszerkezet képét őirizte meg. Egymásba növő ki s ebb-nagyobb házcsoportok, falucskák; iného'l szinte észre se venni, hogy az egyiknek vége van, és következik a másik. Az azonos nevűek, például a ,,Karcsák" vagy a „Patoinyok" — ahogy itt nevezik őket —, vagy párhuzamos településsel vagy a családok későbbi osztódásával jöttek létre.