Rozmaringkoszorú – Szlovákiai magyar tájak népköltészete
Bevezetés
8 ket, illetőleg néprajzi csoportokat. Számuk megközelíti a kétszázat: Sárköz, Ormánság, Göcsej, Őrség, Kis- és Nagykunság, Bácska, Hajdúság, Nyírség, Kalotaszeg — csupán mutatóba soroltunk föl néhányat. (Népi 'kultúrájuk közös jegyeinek (kialakulásában fontos szerepe liehet a tájii összetartozásnak, ezért népüket gyakran így emlegeti a néprajzi irodalom: sárköziek, ormánságiak, göcsejiek, őrségiek stb. Összefoglalóan táji cso portoknak ineveziik őket. Általában szarosabban összetartozó közösségek azok a néprajzi csoportok, amelyeknek a közös eredetet, közös kulturális hagyományokat, közös tulajdonságokat, a környezetüktől különbözést összefoglaló ,,mi"-tudatuk van, mint például a kunoknak vagy kunságiaknak, hajdúknak vagy hajdúságiaknak, székelyeknek, csángóknak stb. A szlovákiai magyaroknak is vannak jellegzetes néprajzi tájaik és néprajzi csoportjaik. A tájak egy része régi történeti tájnévvel azonos (Csallóköz, Mátyusföld), más részét viszont inkább a szaktudomány használja, a köznyelv ;kevésbé (Garam mente, Kassa vidéke). Földrajzi meghatározásuk és településtörténetii képük felvázolásával ismerkedünk velük. A néprajzi csoportok bemutatása már sóikkal bonyolultabb feladat. Elsősorban a palócokba gondolunk. Elkülönítésüknél azonban, mint látni fogjuk, kell számolni azzal, hogy az elnevezés gúnynév. Tudvalevő, hogy a palócoknak nevezett magyarok nemcsak Szlovákiában, hanem jóval nagyobb számban a szomszédos .magyarországi vidékeiken (is laknak. Nem beszélhetünk azonban külön szlovákiai és külön magyarországi palóc népköltészetről, aminthogy tudománytalan vállalkozás volna a szlovákiai magyar népköltészet külön jellegzetességeiről és önállóságáról értekezni. A folklór és áiltaflában a népi kultúra alaptulajdonsága a nemzetköziség. Évezredes műveltségi kölcsönhatások nyomán ezért találkozunk távoli népek köréiben lis rokon vagy szinte teljesen hasonló jelenségekkel. A nemzetközi jelleget azonban más oldalról szervesen és elválaszthatatlanul kiegészíti a nemzeti jelleg. A nemzetközileg elterjedt motívumok, elemek és jelenségek egy közös nyelv, iközös hagyomány és társadalom keretében hosszú történelmi időben olyan sajátos alkatot nyernek, olyan egyedi módon rendeződnek sajátos szerkezetbe, hogy az elsősorban, és gyakran kizárólag, az illető nyelvet és hagyományt hordozó népre jellemzőek. A iszilovákiai magyarság megközelítően hat évtizedes nemzetiségi léte alatt kialakította a maga irodalmi életét, de nem teremthetett ennyi idő alatt külön folklórt. Többek közt ezért talál az olvasó gyűjteményünkben számos olyan darabot, amelyet eddig más tájak magyar népköltészetéből hasonló vagy rokon változatban ismert. De az is természetes dolog,