Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
A XVII. századbeli Kassa és lakói - A kassai kereskedők szervezete Schirmer idejében - Felvehetők,akik éltek kereskedéssel táplálják
tanácsi átvizsgálást és tanulmányozást. De vegyük hozzá még a költségeket, 2 0) ajándékokat itt lent és odafent. Nem csoda, ha a Kereskedő Társaság mint egy szent ereklyét őrizte céhládájában kiváltságlevelét. Midőn a XVIII. sz. elején bizonyos alkalomból a városnak a céhlevél eredeti példányát kellett bemutatni: négy kereskedő kísérte el a városházára. De nem is kértek és állítottak ki mindennap ily céhlevelet. Az elsőtől (1446) a másodikig (1475) ugyancsak 30 év, de a másodiktól a harmadikig (1632) közel 160 év telt el. Ezt azután 137 esztendőn át, egészen 1769-ig használták. 1686-ban majdnem változatlanul, itt-ott pár soros lényegtelen hozzátoldalással, szintén a városi tanács jóváhagyásával, de egyszersmind I. Lipót megerősítésével újították fel. Uiat még kétszer készítettek és kaptak (1769-ben és 1826-ban). Tehát 525 éves fennállása alatt (1446—1871) a Kassai Kereskedő Társaságnak mindössze 5 céhlevele volt. Felvehetők, akik élteket kereskedéssel táplálják. Amint mondottuk, az 1632-iki céhszabályzat nemcsak 1686-ig, hanem 1769-ig volt érvényben. Tehát a kassai kereskedők Schirmer János korabeli kereskedését is ez szabályozta. Ennélfogva teljes részletességgel ismertetjük, de nem sorban pontonkint reprodukálva, hanem rendelkezéseinek t 0) Gyöngyösi János és Leowey Márton uraméknak bécsi útjokról való számadások címen 1637 jul. 6-ról Kassa levéltára egv oklevelet őriz, amely fogalmat nyújt arról, hogy mi költséggel járt az ilyen kiküldetés. Különféle dolgok (taxa, adó) elintézésére és sürgetésére küldték ki őket. Az írásokért fizettek 20 frtot.. Több ajándékkal kedveskedtek az illető intéző fórumoknak, pl. a kancellárnak egy (ötvösmű) poharat adtak 85 tallér értékben. Az ajándékok kitettek 175 tallért. Maguk hetedfél hétig költöttek 6 lóval és 6 emberrel. Mindez a fenti ajándékokkal együtt 688 tallért tett ki. Erre kaptak fizető uramtól 348 tallért. Pozsonyban kértek Czolikofer (kereskedő) uramtól a nemes város számára 30 frtot. Leövey adott a magáéból 40 frtot. E Leövey Mártonnak s általa leányának Sofiának és fivérének, Mihálynak régi nemességét II. Ferdinánd 1632 aug. 2-án Bécsben erősítette meg s Abauj vármegye a következő hónapban (szept. 4.) kihirdette. Bizonyára e kereskedő és senátor Leövey-családjából való volt az az özvegyasszony, Leövey Judith (így nevezi őt Tutko, de lehet, hogy a fenti Zsófia értendő alatta), ki 1625-ben közvetlenül a Lőcsei ház mellett lévő házát 1050 frtért eladta a városnak. Egyrészében ennek a helyére építették majd 150 év múlva, 1790-ben a már omladozó, ősrégi gót-stílű, e tájon, a sétatéren állott helyébe az új városházát, melyet ma persze réginek mondunk. E Leöwey Judithnak (vagy Zsófinak) remebrandti modorban festett egykorú arcképe korhű fejdísszel a régi városháza tanácstermében függött s ma a tanulmányi olvasóban látható. Felsőrészén a jobb és bal oldalára osztva ecsettel npomtatott betűkkel feketén írva e latin felírás van: Hujus antiquitas domus hospita, ami kb. annyit tesz, hogy e kép e régi ház asszonyáé. 59
