Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Gazdálkodása - Földjei

Tehát 4—5 db. lehetett. Ismét fölírja a jámbor sóhajt: Őrizze meg az Isten és adjon hozzá minden jót (1653. júni 1.). Kovács Györgytől Regete-Ruszkáról 2 ökröt vett: egy vereset nyereg alá (der geht zum Satl), egy fekete-fehéret vezetésre (der zur Hand). Adott értük 28 frt 50 dénárt s készpénzzel ki is fizette (1651. ápr. 8.). Lovakkal is voltak ügyei. Vass Jánosnak az ő nagy kérelmére eladja 360 frtért négy barna lovát 1 fakó kocsilóval és lószerszámmal együtt, de még egy darabig használhatja és ha szükség lesz, ökreivel kisegíti őt (1652. dec. 5.). FÖLDJEI. A gazdasági munkamegosztást csak a legújabb korban kifejlődött és uralomra jutott kapitalista gazdasági rendszer juttatta érvényre és mai magas fokára. A gazdsági élet kezdetleges fokán nemcsk a termelés minden ága, hanem a forgalomba bocsátás is együtt van. Mindenki mezőgazda, iparos és elárusító, vagyis kereskedő is egyszemélyben. Termeli a lent s maga cselédeivel együtt háziiparilag vászonná is szövi. Tenyészti a szarvasmarhát, sertést és lovat s maga viszi a vásárra. A falusi gazda, a tanyai ember házépítő kőműves, ács, szerszámkészítő (faragó gazda) is egyszersmind. Az uradalmak nemcsak a földművelést űzik, de saját embereikkel állíttatják elő a legkülönfélébb ipari szükségleteiket. Schirmer uram korában (a XVII. század közepén) a gazdasági főágak már elkülönültek, már hivatásos földművesek, iparosok és kereskedők vannak. De korántsem szigorúan elhatárolva, hanem keresztül-kasul egymás hivatáskörében működnek. A földműves, a szőlőgazda, akár kicsinyben, akár nagyban termel, egyszersmind borkereskedő, terménykereskedő is, a takács-, fazekas-, szabó-, csizmadia-, asztalosiparos nemcsak előállítja a cikkeket, hanem a városi piacokon és vásárokon edény-, vászon-, ruha- és lábbelikereskedő is. Viszont pedig a kereskedő és iparos is, ha tehette, földet, majort, szőlőt vett, hogy ennek terményeivel magát, háztartását ellássa. A gazdasági ágak e központosítása s különösen a földbirtokra való törekvés a régi korszakból könnyen magyarázható. Nem is kell külön hangoztatni, hogy az akkori földbirtokosnemesi világban a földtulajdon tekintélyt és jogot adott. Csak rá kell mutatnunk arra, hogy a népesség gyér volta és igénytelensége miatt a fogyasztás a mai korhoz viszonyítva csekély volt. Az iparos és kereskedő energiáit, gyarapodó tőkéjét nem kötötte le annyira, mint ma. Munkaszünet idején a mesternek és legényeknek bőven jutott idő a kapálásra, 271