Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Három fővásárlója - Kevicky János - A városi és polgárjogok bátor védője

ipart űztek s a céhesek nagy sérelmére készítményeikkel kereskedtek, a mezőkön loptak, garázdálkodtak, szökött szolgákat, cselédeket befogadtak és rejtegettek maguknál. 1652. aug. 16-én összehívta Keviczky a tanácsot, hogy e sérelmek megszüntetéséről tárgyaljanak. Előadta, hogy a pozsonyi kamara tanácsosa, Aszalay István Kassára jött s kéri, hogy a jövő évi taxát, városi adót még 2500 frttal emeljék fel. Keviczky azt felelte neki, hogy ebből már 1000 frtot adtak a többi alól pedig őfelsége felmentette a várost, mert nagy költséggel szállást épített a katonáknak. Aszalay neheztelt és csodálkozott. Egyre azt hajtogatta, hogy tehát nem akarják a másik ezret megadni. Mire Keviczky a tanács mostani, utólagos helyeslésével biztosította, hogy megadják, sőt még többet is adnak .ha a város szabadságait nem sértegetik. Csak ezt várta Aszalay — folytatta Keviczky — mészárszéket állított fel a fegyverházban, a kamaraházban pedig korcsmát cégérrel. Varjassy Nyereggyártó András népszószóló — kit Wesselényivel és a praesidium ügyével kapcsolatban már jól ismerünk — felszólalásában hangsúlyozta, hogy az ősi privilégiumok szerint mindkét dolog a város joga és jövedelme. 60 éve van ugyan a fegyverházban korcsma, de őfelsége mandátuma (levele) igérte, hogy csupán a katonák számára és cégér nélkül lesz. Indítványára úgy a kamarán, mint a főkapitány előtt protestáltak azzal, hogy őfelségét és helyettesét, a nádort is kérni fogják szabadságuk megvédésére. A főkapitánynál, Bornemissza Jánosnál épen ott találták Aszalayt is. A főkapitány azt mondotta: Jó uraim, Aszalay feladata őfelsége folyó hasznát őrizni. Aszalay pedig hivatkozott rá, hogy a felső kamara rendelete szerint járt el. A tanács nagy elégedetlenséggel fogadta e választ s követeket küldött Pozsonyba Pálffi Pál nádorhoz s innen ha kell, a hadi tanácshoz is. A nádor azt felelte, hogy sem Aszalaynak, sem a felső kamarának nem volt joga ilyet cselekedni, mert ez őfelsége rendelkezése ellen van. A korcsmacégért le kellett volna vágatni, mivel a város szabadságába ütközik. Hivatta is őfelsége kamarását, Vattayt, ki a város idevonatkozó iratait látva igazat is adott nekik. Aszalay azonban a nádor levelére sem akarta a korcsma cégért levétetni, sőt a kassai kamara egy polgár javait lepecsételtette, ami ismét csak a városi hatóság joga lett volna. Négy polgárral drabantokat küldöttek tehát ki a fegyverházi korcsma elé, ezek horoggal leszakították a cégért. Ez alatt az ifjú mestereket összehívták a városházára, hogyha kell segítségül fussanak a drabantoknak. Csakhamar kiküldött jelent meg a bíró, Keviczky előtt Aszalay üzenetével hogy „nagy szomorú szívvel látta, amint a város drabantjai a bíró uram házától nagy hosszú dorongra 254