Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Vásárlóinak köre - Művész vásárlók, képírók ( festők), kőfaragók ( szobrászok) - Vásárlások a lövészegylet számára

1653 ady febr. 11-iki kelettel felírja, hogy Schirlach Pé­ter 4 frt 25 dénárért vett hitelbe különféle árukat. Mindjárt alá külön rekeszbe írja február 17-iki keltezéssel, hogy Jo­hann Schirmer János adósa maradt, mert vett 2 lat „spanyor­viaszt" 40 dénárért és l 3/4 font tőkehalat (Stockfischt) ő maga á 24, összesen 24 dénárért (2 fontnak számítja). VÁSÁRLÁSOK A LÖVÉSZEGYLET SZÁMÁRA. A régi polgári életben nagy szerepet játszottak a lövész­egyletek, nemcsak mint szórakoztató és mulató, hanem mint komoly fegyverfogató és céllövő helyek is. A közbiztonság akkor még nem volt a mai fejlettségű, s eltekintve a gyakori háborús időktől, a szomszédos külellenség is hegyeken, erdő­kön belopódzva, gyakran rajtaütött a városokon. Ily megle­petések ellen és harcok esetére voltak a városok falakkal kö­rülvéve. Egy utcába tömörítették az egyes iparágak űzőit, pl. Kassán volt Lakatos-, Mészáros, Timár- és Fazekas-utca, amelyek még ma is viselik a nevet. Az utcának, illetőleg a céhnek a falakon megvolt a maga tornya, ahol fegyverüket tartották, s ahol az illető falszakaszt az a céh tartozott védeni, amelynek tagjai azon utcában lak­tak. Erre pedig a kiképzést és gyakorlást a lövészegyletben szerezték meg, amelynek köteles tagja volt minden céhtag. Nagy ünnepélyességgel és lakomával tartották meg évenként a lövészversenyt, amidőn különböző tárgyakra, pl. galamb­alakra, vagy célpontokra történt a lövöldözés. E versenyeket az ú. n. tárgymesterek intézték. A régi polgári életnek emléke elevenedik meg előttünk, amidőn Schirmer üzleti könyvében olvassuk, hogy a tárgy­mesterek többször vásárolnak nála éspedig nem az egyesület­nek, hanem egy-egy vezető embernek a nevére, mert a sze­mélyhez fűzött hitel biztosabbnak látszott, összejöveteleikre, lakomáikra különféle felszerelések kellettek. Pl. Szőlöskei István mészáros céhatya nevére vettek a tárgymesterek apró tálacskákat 4 font súlyban olymódon, hogy amennyi elkél bennük, megfizetik, a többit, visszahozzák. Máskor tárgymes­ter uraimék „úgymint" Hromada János a szűcs céh atyames­tere (vagyis az ő nevére) maradtak adósak. 1 tucat aranyos pohárért . . . . f 1 d 50 1 tucat középszerű f 1 d 40 1 tucat tisztafehér f 1 Megfizették ökegyelmék. Ismét máskor a tárgymester, Lange timár és az esztergá­lyos vásároltak 15 frt 11 denár értékű felszerelést (1651. má­jus 17.): 231

Next

/
Thumbnails
Contents