Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Árúbeszerzés - Vásárjárás,fuvarosok

guk is bevásárolták üzletük számára az árúcikkeket. A városok vásárszabályzata legtöbbnyire egyenesen elrendelte, hogy a külföldi kereskedők csakis nagyban adhatnak el vásáraikon, amivel a helyi kereskedők beszerző lehetőségét kívánták szolgálni s a kicsinyben eladás hasznát maguknak akarták biztosítani. Fontos volt még a kereskedők számára a vásári összejövetel azért is, mert kiváló alkalmul szolgált a kölcsönös fizetések lebonyolítására. Szinte azt mondhatjuk, hogy a kereskedők az egyik vásári találkozójukon megvették az árúkat, a másik vásáron eladták s ezen fizették ki. Igy fejlődött ki az u. n. vásárkényszer vagyis kitiltás terhe mellett kötelesek voltak az ily kereskedők éppen e fizetések lebonyolítása miatt a másik vásáron is megjelenni. A fizetések ez alkalomszerűsége szülte meg a vásári hitelen és fizető kötelezettségen alapuló vásári váltót s vásári utalványokat. Ezeket az ottan megjelenő, vagy helyben lakó nagy cégekre bocsátották ki, hogy a szekerezéssel járó közbiztonság fogyatékossága miatt a nagyobb pénzekkel való utazás veszélyét elkerüljék. A közbiztonságnak e hiánya miatt a vásárjáró kereskedő* és iparoscéhek tagjai közös védelemre felkészülten együtt indultak a vásárokra. A vásárjárás még a mai fejlettebb közlekedési viszonyok közt is szokásos, mennyivel inkább gyakorolták ezt századokkal ezelőtt. A régi kereskedők nemcsak otthon a saját helyiségükben árúsítottak, de szorgalmasan járták a közelebbi és távolabbi vásárokat. Schirmer számos ily vásárjárásának van nyoma ismertetett üzleti könyvében, de hogy messzebb vidékekre ment volna el, Debrecenbe, Nagyváradra, arról nem találunk följegyzést. Inkább csak a Kassa közelébe eső kisebb és nagyobb városokban fordult meg, így Ujhelyben, Eperjesen, Kereszturban (Bodrogkeresztur), Szikszón, Szepsiben, Tarcalon. Följegyzi pl. hogy Wellisch Mártonnak egy fuvarért Tarcalra tartozik 1 frt-tal. Eperjesre és vissza Schirmer 2 frt 40 d-t fizetett. Az ily vásárjárásban nagy szerepük volt a fuvarosoknak. A nagyobb városok mellett a helyben és a külvárosban, a hostában lakókon kívül egész falvak foglalkoztak e vásári szállításokkal. De a kereskedők magok is, így Schirmer is, tartottak lovat és úgynevezett kalmárszekereket e célra. Egyegy fuvarost Schirmer sokat foglalkoztathatott, mert midőn Weidner Zsigmond fuvarossal mindent elszámol, először volt 23 fuvara, aztán 7 fuvara 2 forintjával. Pontosan és elég gyakran bejegyzi, hogy hova és mennyiért fogadott egy-egy többnyire falusi szekerest. Majdnem minden esetben nemcsak készpénzt ad nekik, hanem zabot és előleget is. A szekerest németül furmannak, magyarul szekeresnek, gazdának mondja. 201