Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

A XVII. századbeli Kassa és lakói - Kassa város kormányzása és magisztrátusa 1650-ben - Mit jelent a szabad királyi város elnevezés?

biztonságot igénybe venni s a városi élet kultúráját élvezni. Gyakran bekérezkedett a városokba, de nemesi kiváltságának fenntartásával, vagyis hogy adót nem fizet s az ő rendjéből álló vármegye fennhatósága alá tartozik. A város azonban szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy aki a városi élet nem csekély költséggel megteremtett előnyeiben akar részesülni, járuljon ezek fenntartásához s vesse alá magát a városi hatóságoknak. A többi közt ez is a gyökere a polgár és nemes közti évszázados ellentétnek. Ehhez még egy történeti emlék is járult. Eredetileg a legtöbb város földesúri birtokon fejlődött ki. E földesúri városok a jobbágysághoz hasonlóan — amint Kassa falvainál láttuk — többféle szolgáltatást, jövedelmet adtak a földesúrnak: adót, censust fizettek, az italmérés és húsvágás jogát a földesúrtól kellett bérbevenniök s évi díjat fizetni értök. Fizették a földesúrnak a kilencedet, az egyháznak a tizedet. Sok egyéb kötelezettségök is volt még: tartoztak ünnepek, lakodalmak, temetési tor alkalmával a lakomához hozzájárulni, bizonyos alkalmakkor ajándékokat adni, a földesúr borát fogyasztani, kimérni, a különféle iparágak készítményeit olcsóbban adni. Amikor a városok a jövedelmezőbb ipar-kereskedelem és vásárok útján meggazdagodtak, megerősödtek, a királyok a nekik tett hasznos szolgálatok, a nekik fizetendő évi adó, census fejében felszabadították őket a földesúri hatalom alól. Kassa pl. a XV. században 900 arany forintot fizetett s a királynak és királynénak újévkor 20 márka ezüstnek megfelelő rendes ötvösmű ajándékot adott. Ezek lettek a szabad királyi városok, röviden szabad városok, amilyen Kassa is volt. Szabadok voltak a földesúri hatalom, kötelezettségek és bíráskodás alól s csakis a királynak voltak alárendelve. Ezért királyi városok. Minden ilyen felszabadulás jelentékeny jövedelemcsökkenést jelentett a világi és egyházi földesúr számára. Ellenben a polgárság gazdasági, politikai emelkedését és a nemesekkel való egyenjogúságát fokozta. Ezért ellenezték mindig a rendek, hogy a városokat szabad királyi rangra emeljék s a törvényhozásban az országgyűlésbe bevegyék. Viszont pedig a polgár- és városfejlődésnek mindenkor leghatalmasabb rúgója volt az önkormányzat, mert ez adta meg a módot, hogy a városlakó anyagi erejét ne másnak adja oda, hanem a város építésére, fejlesztésére, díszítésére fordítsa. Az önrendelkezés buzdította a polgárságot, hogy saját városáért önszántából minden áldozatot meghozzon. Ez a városfejlődés titka úgy a külföldön, mint nálunk. Ez a korai felszabadulás és önrendelkezés fejlesztette ki nyugat nagy városait s ez az eredete a mi szabadkirályi városaink, köztük Kassa korai 20