Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Üzleti árui - A ruházkodás kiegészítő részei
selyem-, bársonyalapra erősítve. Ezüst övet arany paszományon. Az arany-ezüst öv fajai: rózsás öv, csatt-öv. Volt: tagozott öv, arany ezüst lemezekből, páncél, szív, púpos-búbos öv domború és kovácsolt alakokkal, zsinór- és paszományöv, lánc-öv. Az öv helyett láncot is hordtak derékon. Az öveken ezüst kapcsot, csattot, gyöngydiszt is alkalmaztak. A női viselet kiegészítő részei voltak: keztyű és legyező pávatollakból és ékszerek. Keztyűt nők, férfiak és gyermeklányok egyformán viseltek. Télen szőrmével bélelték, hogy a hidegtől megóvják a kezet. Zsinórral, arany-, vagy más paszománnyal meghányták. Gyarkan bársonyból készítették és drága nyusztprémmel díszítették. Nyáron a napsütés ellen védték a kezet, s ezeket is bársonyból, atlaszból készítették, de voltak selyem és cérna keztyűk is. Csipkével, gyöngytűzéssel, arany vagy selyemhímzéssel díszítették. Készítették bőrből is. Ismeretes volt a spanyol és krakkai keztyű. Schirmer boltjában 1 frt 23 dénártól 2 frt 70 dénárig lehetett keztyűt kapni. 1 pár hímzett női keztyű 2 frt 70 denár volt. Kivarrott keztyű 1 frt 80, béleletlen fekete selyem női keztyű 1 frt 50 d, „roman" (római) keztyű 1 frt 23 d, kovácsnak való 1 frt 36, 1 pár selyem keztyű 1 frt 30 d. A keszkenőt kender- és lenvászonból, gyolcsból, patyolatból készítették. Színes selyem arany- és ezüst fonallal hímezték magyar vagy török formára is. De a török keszkenő 4, készen is árusították. Volt fehér cérnával varrott, selyemmel hímzett keszkenő is Használata eléggé elterjedt. Az uri osztálynál 10—20 darabot is adtak hozományba, de előfordul egyesek birtokában 50—100 darab is. Fátyollal nemcsak az arcot takarták (orcatakaró), hanem hátul — a gazdagok bogláros kapoccsal — a hajhoz is tűzték és így bocsátották le. Hímezték gyöngyszemekkel, boglárokkal, aranyszemekkel díszítették. Nagyságát tetszés szerint szabták. Elég sok pénzbe került s fényűzésszámba ment, éppen azért viselését csak az előkelőknek engedték meg. Bár a fátyolszövet rőfjét 20—30 dénárért is lehetett kapni, de volt 18 frt árú tarkán kivarrt csinvat. slájer is. Schirmer uram árúsít lengyel fátyolt, amelyből 1 drb 8 frt. Singre is mérte: 1 sine fejér fátyol 1 frt 80 d. De duplát is adott ennyiért. Lábukon a nők, férfiak egyaránt kapcát viseltek, de már harisnyát is hordtak, sőt harisnyában meglehetős fényűzést fejtettek ki. Volt pamut, cérna és selyem, téli és nyári kötött harisnya, aranyfonallal átszőtt vörös szőrharisnya. Szín szerint fehér, zöld, vörös, fekete, barna. Van gyermek, lovagló és angol harisnya. Azt gondolnánk, hogy szorgalmas déd- és ükanyáink mind maguk készítették a harisnyát, holott kiderül, hogy a kereskedők kész harisnyát is árúsítottak. 157
