Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)
Üzleti árui - Kedvelt színek
Schirmer boltjában egypár veres leány harisnya ára 84 d, testszínü 90 d. A lőcsei Hain Gáspár kereskedő leltárában (1645) 22 pár angol harisnyát kerestek össze, párja 2 frt 40 denár. Nála a középszerű harisnya ára 1 frt 50 d, a gyermek-harisnya 75 d, ugyanennyi a női is.*) Az e korban viselt salavári nem volt lábbeli. Hogy mi, eltérők a vélemények. A Páriz-Pápai szótár botosnak mondja. A Nyelvtörténeti szótár lovagló nadrágnak. Valószínűleg oly öltönydarab volt, mely a lábszárat védte, posztóból készítették, oldalt zsinórral, vagy kapcsokkal fűzték össze. A mai gamasnihoz volt hasonló. Gyapotból készítették.") ARévay-Lexikon a salavárit három féleképpen magyarázza. 1. Eredetileg keleten gyapotból szőtt bő nadrág volt a nők számára s csak a XVII. századtól kezdték viselni a férfiak. 2. Lovaglónadrág állatbőrből, amelyet 1859-ben az osztrák vasasok viseltek. 3. Rövid vászon nadrág, melyet különösen horgászok hordanak. Schirmer könyve említ egy pár vörös salavárit, ára 1 frt 50 denár. 1 pár veres asszony-embernek való salavárdi .1 frt 45 d, 1 pár középszerű salavári 70—81 d. 1 pár selyem salavárdi elég drága, 5 frt 40 d. Sapkát a német polgárok hordtak, leginkább morva divatra, bársonyból, damasztból és posztóból készítve. Hordtak lengyel és cseh kalapot is. Schirmer fekete süveget is árúsít. 1 német kalapot 1 V2 Fort-ért árúsít vagyis, amint mellé írja, 13 frt 50 dénárban, ami feltűnő nagy ár. A nőknél a szoknya elejét előkötő, előruha, kötény fedte. Ezeket áttetsző fátyolból, vékony vászonból, patyolatból, selyemből, tafotából készítették, széleit varrással, csipkével díszítették. KEDVELT SZÍNEK. Ügy a férfiak, mint a nők, gyászt kivéve élénk színeket viseltek. Kedvelt színek voltak: 11 7) a vörös, amelynek árnyalatai: 1. világosabbak: bíbor, király, skarlát, láng, tégla, kláris, 2. sötétebbek: karmazsin, gránát, meggyszín. A karmazsin ma piros színeződés, amelyet a gyapjú felvesz, ha timsóval, borkővel való pácolás után cochenele-t és ónsót tartalmazó festékben festik. Ezután a legkedveltebb szín a zöld. Ennek fajai: a publikán, a zöld színek világos árnyalata a délfranciaországi eretnek publikánoktól vette nevét. Zöld színek még: levendula, pázsit és tengerszínű. Harmadik kedvelt szín a kék: sötét és világoskék. *) Dr. Demkó Kálmán: A felsőmagyarországi városok életéből a XVI. és XVII. században. 248. lap. **) Radvánszky: Magyar családi élet I. 98. m) Radvánszky br. idézett munkája. 158
