Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Üzleti könyve - A prima nota - A könyv és följegyzések jellemzése

írása olvasható, gyakorlott, de nem szép, nem formás, kissé egyenletlen és öreges. A többi német írás karaktere nagyon eltérő. A számlatulajdonos nevét rendszerint mindegyik nagyobb és a többitől eltérő, latin betűkkel, rondírással, vagy a gótírás némi nyomával írja, a szöveget pedig német betűkkel. Az egyik álló, elszigetelt, szép kezdőbetűkkel írja a nevét, a többit szép német folyóírással, erősen árnyaltan. A másik szép szabályos, de vékony, szálkás betűkkel ír. A harmadik, a könyv vége felé, szegletes álló, gótikus ízű, reszketős, de inkább gyerekes formákkal ír. A negyedik szép, szabályos, hosszúszárú, jól olvasható, egymástól szabályosan távol húzott, elég nagy betűkkel ír. Az ötödik írása jó, de apróbetűs, a hajszálvonalak is el vannak húzva, azonban elsietett. Előfordul még más német írás is, de általában az összes jó írás. Egyik-másik íráson meglátszik, hogy írója jól tudhatott magyarul beszélni, vagy legalább írni, de a gazda, a főnök német. Lehet, hogy ugyanezen magyarul író kezek németül is írtak, mert főképpen a följegyzések fölött álló nevek írása nagyon is magyaros jellegű. A magyar és német nyelv a korbeli keveredése Kassán nagyon is meglátszik ez üzleti könyv magyar-német helyesírásán és magyar-német ízű nevein. Ilyen németes formák a magyar szövegben: Barna Szertncsin, Szolgabíró von Ersehet, Bardus (Bárdos) Están, Dagácz (Takács,) Tájcz (Deutsch) Nagy Benedik, Frau Pár Istvánin, Csunkha (Csonka) János. Viszont magyar alakok a német szövegben, de németesen írva: Pakonyi István, Csunka János, VVasch János, Boktányi Mardan (Márton), gadiát (gatyát), Nagy Benedek candtor (kántor) Szerencsiés Szabó István (van Szerencsétlen Sz. I. is). Előfordul, hogy ugyanazon neveket is hol magyar, hol német jelleggel írja, pl. Weschelényi-Wesselényi. Külön érdekes megfigyelni a magyar segéd, Vadász András nyelvét és helyesírását. A német neveket is magyarosan írja: Grinajgel, Ajenstan, Erenrajch. Néha szavakat is: czejekházy (caig házi) fegyverházi. De azért a német nevek német sorrendben következnek, pl. Daniel Ajzenstein, Simon Deblingerné, Péter Schirlach. Használ latin-magyaros vegyes alakokat is: Andreas Tisler. A „kereskedés" és „hitelben vásárolt" szavakat használja (1658 okt. 19.), valamint a „bót" adójában fizet. Régies formák a könyvben: fizetett őkegyelme benne; Emericzy asztalos, az ifjú; marhavásárlásban (áruvásárlásban marad adósság) restál frt 1 d 48, 1 kősóval fizet d 54. Népiességek: fevenyet (fövényt), spanyor viaszat, Gomköttő, bót. Nem szereti a mássalhangzó torlódást: vásállott (vásárlott), se a magánhangzókét: lejányka. Érdekes, hogy ehelyett: maradt adós, mindig személyes birtokraggal írja: maradt adósa ez és 143