Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Schirmer János személyi ügyei - Egy méla hang a Schirmer-család alkonyából (Schirmer Anna végrendelete)

helyiségfélében) sokrendbeli faeszköz, asztalokkal, 1 „ruhamangorló". íme, ezek Schirmer János leányának, vagy inkább unokájának kincsei, melyek között voltak értékes dolgok is, de a legtöbb házi és ruházati apróság. Ezeket többnyire kisebbnagyobb ládácskákban őrizte. De egy „párnahajban is vagyon valami dib-dáb, egy viselt bársonyváll, fejér szoknyával." „Vagyon egy zöld ládácska is, holmi levelekkel, dibdábbal, melyben is találtatik 2 pár keztyű." Amint mondottuk, mindezeket igazi korosodó leány gondosságával lés aprólékosságával 28 pontba iratja végrendeletében a két testamentomhallgatóval, kik bevezetőül írásba foglalják: „Mi, alább megnevezett hites személyek Martinus Sáry és Andreas Nagy exmittáltattunk (küldettünk) nemes nemzetes vitézlő Sandi Péter uram mostani subsitutus (helyettes) nemes Kassa városa bírájától, őkegyelmétől Sirmer (csak S-sel) Susanna asszony instantiájára, akarván ő kegyelme életében és elméjén lévén, Istentől vött kevés javacskáiból testamentumot (végrendeletet) és disoositiot (rendelkezést) tenni, kinek mit akar holta után hagyni, melynek is conscriptioja (összeírása) ekképen következik. . . ." Hogy kinek mit hagy, a közbeszúrt intézkedéseken kívül 4 pontba foglalja. Teljes pénzhiányát mutatja, hogy a testamentomhallgatóknak, „ő kegyelmeknek fáradságokért" nem a jobbmóduak, sőt még a szegények szokása szerint is nem több-kevesebbet, legalabbis 1—2 forintot, tallért, aranyat hagy, hanem bizony csak közösen kettőjüknek egy öreg (nagy) ólomtányérocskát és 2—2 tábori széket Hogy minden szegénysége mellett is a városi jó családok közé tartozott, abból is látjuk, hogy temetését nemes Sándi Péter uram őkegyelmére, Kassa helyettes bírájára bízta, „hogy őkegyelme tisztességesen takaríttassa el." Ami pedig őkegyelme költségének jutalmát (megtérítését) illeti, Schirmer Zsigmond bátyám uramat Isten ide hozza, „contentáltassék cum gratia actione (elégítse ki köszönettel). Egyébként hálája jeléül Sándy nagyobbik leányának egy aranyos abroncsgyürűcskét hagyományoz, „kisded leányzójának" pedig egy viseltes rókamái bélést. Ez ajándékozás és a temetési kérelem, arra mutat, hogy a község második emberével, a helyettes bíróval családi összeköttetésben állott. Fiserné asszony őkegyelmének azt a festett nyüst kesztyűt hagyja, mely a Snajdernénál lévő ládácskában van. Ugyancsak e ládából a bársonykesztyűt Fiserné „asszonyom" leánykájának hagyja. E hagyományokból következtetve Sandy h. bíró (gazdag mészáros), Schneider Györgyné (kereskedőné) és Major Zsigmondné voltak a társasága. Kiszolgálója és ápolója Doriska asszony, kinek a „vele való bajlódásáért" 93