Kerekes György: Polgári társadalmunk a 17. században. Schirmer János 1625-1674 kassai kereskedő üzleti könyve alapján (Kassa. Wiko, 1940)

Schirmer János személyi ügyei - Kiküldetése közigazgatási ügyekben

az említett vég mángollott gyolcsot hagyja, tehát finom és értékes vászonneműt. A rokonsága lefogyhatott, mert csak öccseit említi, kik ketten lehettek, mert 2 pár kesztyűt hagy nekik az említett zöld ládácskával együtt. Minden egyéb „jószágocskáját", amint mondja: ,,az én kedves, Bártfán lakozó bátyám uramnak N (nemes) Schirmer Zsigmond uramnak hagyom olyan kondícióval, hogy holtom után tisztességes eltakaríttatásomat contentálja (egyenlítse ki) őkegyelme." (E bátyja 4 évvel volt idősebb, mint ő.) Egyházi és jótékony célokra való hagyományozás sohasem hiányzik a csak kissé módosabbak végrendeletéből. Schirmer Anna azonban csak egy arannyal varrott kendőt tud hagyna az ecclésiára. (íme, tehát a Schirmer-ivadékok protestánsok maradtak a legerősebb ellenreformáció idején is.) E szegényes végrendelet s a régi jólétből maradt apró „jószágocskái", párnahajban és zöld ládácskában őrzött ,,dibdábjai", a „gyűrűcske", a viseltes rókamái, a valakitől származó, kegyelettel őrzött levelek, mint egy méla akkord jelzik a háromnegyed századdal ezelőtt alapított Schirmer-család hanyatlását. KIKÜLDETÉSEI KÖZIGAZGATÁSI ÜGYEKBEN S KATONAI ÉS PÉNZÜGYI FŐHATÓSÁGOKHOZ. Mint a városi közigazgatásban különféle állásokat betöltő tekintélyes és jómódú polgár élvezte Schirmer János társai bizalmát. Ügy fellépésénél, mint okosságánál s lelkiismeretességénél fogva alkalmasnak tartotta őt a tanács, hogy különféle városi ügyek elintézésére s a főhatóságoknál a város kérelmeinek és sérelmeinek előterjesztésére kiküldje, így bízta reá egy felmerült közegészségi dolog elintézését. A gyógykezelés a XVII. században még ily kiváló városban is, mint Kassán, kezdetleges állapotban volt. A borbélyok mint kirurgusok sebeket gyógyítottak. De hogy miképen, erről magának a borbélycéhnek a városi tanácshoz intézett e följelentése és protestátiója, tiltakozása tesz tanúságot: Borbély Mihály céhmester és atyamester egy lápispataki megsebesített ember fejét felhasogatta és fel is véste a céh híre nélkül s aztán műszereivel együtt a céhnek és bíró uramnak híre nélkül a céhszabályok sérelmére Göncre ment kontárkodni. Itt hagyva veszedelemre a szegény sebest. A becsületes céhnek ne tulajdonítsák, ha meghal ez az ember, mert Borbély Mihály táblát nem járatott, hanem most, midőn halálán vagyon a sebes, kívánja a legénye a céh odagyűlését. 94