Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Pozsonyt magyar versben Balassi Bálint említi elsőnek, a Dunát és a várat Csokonai énekelte meg először, a búvár Kund pozsonyi hőstettéről Vörösmarty írt verset, a várost azonban költőink közül elsőnek Petőfi írta meg költeményben. Ez a város akkor, a reformkor delelőjén, 35 ezer lakosával körülbelül azt a területet foglalta el, ami a mai belváros s a várfalak ledöntése óta hozzákapcsolt utcák, vagy inkább utak, amelyek mentén a szőlőkertek leértek közvetlenül a házakhoz. Már akkor úgy említik, mint Bécs elővárosát. Az Alföld, Erdély, a Felvidék és Dunántúl, Bácska és Hegyalja termése jóformán Pozsonyon keresztül ömlik a bécsi raktárakba, ahol a felgyülemlett magyarországi javakból nemcsak nemesi-polgári jólét és érzéki élvező magatartás fakad, hanem Fischer von Erlach Schönbrunnja, Hildebrand Belvederéje, a magyar főurak barokk palotái, Mozart és Haydn muzsikája is létrejő belőle s az a könnyed bécsi humor és irónia, mely annyira idegen a német városok szellemétől. Hiteles adat van az ötven fogásos lakomákról, tizennyolcféle borral a Schönborn-palotában, amely közvetlenül Máramaros, Ung, és Bereg megyék népét csapolta meg e dőzsölésekhez. Míg Bécsben aranyozott edényekbe állított narancsfák fogadták a főúri látogatókat s szivárványszínű tűzijátékok kápráztatták el a szemeket — Magyarország népe esthajnalig nyögte a munkát. Az ifjú költő hallhatott erről; Pozsonyban is, Sopronban is mi másról volt szó a polgári otthonokban, mint a bécsi fényűzésről. Mária Terézia korában a várból nem21