Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

csak pernye szállt alá a pozsonyi polgári házakra, hanem a kései barokk és rokokó szelleme is. Most is érezhető volt valami áramlat Bécsből. Nemcsak muzsika és divatos ruha. Pozsony lakosságáról már 1735-ben azt írja Bél,

20 hogy a pozsonyi polgár egyik vonása: a loyalitás, másik: a nyugatról jövő korszerű áramlatok kedvelése. A Martinovic s-összeesküvés megtorlása után sem vész ki a haladó szellem Pozsonyban, ott parázslik I. Ferenc és V. Ferdinánd évtizedeinek hűvös félhomályában. Egy magyar főúri hölgy, K e gl e v ich Jánosné Zichy Adél,

2

1 németül írt naplójában- fölöttébb lázadónak találja a pozsonyi közszellemet a reformkorban. Nem tud elég elítélő kifejezéseket találni amiatt, hogy az utcán a mágnások ellen röplapokat osztogatnak. Metternich mindig zsémbelt a pozsonyi országgyűlés miatt, mert azon neki is magyar ruhában kellett megjelennie s latinul szónokolnia. Előfordult, hogy egyetlen diétái ülésszak alatt ötvenszer jött át Bécsből a pozsonyi Mihálykapu-utcába a monarchia igazi ura. S bárminő megbízható híre volt Pozsonynak a Burgban, bármily mélyre hajoltak a talpnyalók, Metternich mindig gyanakodva nézett körül. Valóban, e városra nem csupán Bécs volt hatással. Egy kortársi feljegyzés szerint az országgyűlés idejére sok pozsonyi polgár bajuszt növeszt, „hogy magyarosnak lássák". Va hot Imre

2

2 azt írja, hogy „németes jux és magyaros csíny van itt mindenfelé." Metternich spiónjai az országgyűlés megkezdése előtt elárasztják a várost. Vezérük, F er stel udvari ta22