Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Mire Petőfi visszatarthatatlanul odacsíp neki: — Ne igen örüljön, uraságod, hogy ilyen szegény ördöghöz van szerencséje! Pompéry, ahelyett hogy megtörné a jeget, kimérten és ostobán hallgat, nincs egy kedves szava hozzá. K u thy Lajos, a szépfiú, előkelően lakik. Batthyány Lajos annyi női szívet megigéző titkára illatos szivarfüstben tollbamondja a „Honderű" számára készülő regényét, a „H azai rejtelmeke t". Feledve saját börtön-multját, úri leereszkedéssel fordul Petőfihez. A társaság talán ép néhány órával előbb olvasta a költőnek a „Regélőben" frissen megjelent versét, az „É n" címűt, s abban ezt a versszakot: Mint a róna, hol születtem, Lelkem útja tetteimben Egyenes! Szavaimmal egy az érzet, Célra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres. Kuthy azt hiszi, az alföldi szegény-fiú elszédült köztük, nem tudja, mitévő legyen a két kezével. Holott a költő csak azon csodálkozik, hogy lehet nemzedékének így kiszolgálnia a fennálló rendszert. Különben Kuthyék nem tudják, hogy Petőfi is volt már jómódban s most a kicsöppentek érzelmével nézi őket. Nem sokáig, mormog néhány szót s faképnél hagyja az egész társaságot.

sr

j Annál inkább összebarátkozik azokkal, akik szeretettel és barátsággal fordulnak hozzá s főkép érdekS9