Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

lödnek versei iránt. Ilyen a két Vachott, Sándor és Imre, Degré Alajos, az említett B e r e c z Károly, s természetesen Kolmár, Szuper és lakótársai, Jeszenszky meg M a u k s. A költő önbizalma csak erősödik, sugárzó képpel mutogatja, mit írt. V achott Sándor magyarázza meg a költőnek, hogy jó úton halad költészetében, mert az irodalmi felfogásnak párhuzamosan megfelel a kor politikai irányvonala is. No, ez kell a költőnek, erre figyel fel nagyon. Vachott látja, minő helyzetben van a költő, elhatározza, segít rajta valahogy. Gyűjtést indít titokban az írók közt s viszi az ívet Pestre is. De viszi a költő levelét és kéziratait is az „A t h e n a e u m n a k". Élénk járás-kelés van Pest és Pozsony között. Széchenyi is gyakran jár Pesten, naplójába feljegyzi, ho gy mágnás-barátai azt mondják róla: „Er hat keinen Sitz auf dem Landtag". Vachott azonban erősen magánügyben siet a fővárosba, menyasszony-látogatásra, Csapóékhoz, Csapó Máriához, Etelka nénjéhez, akiket a költő, mint tudjuk, később fog megismerni. Pesten elmondja, milyen helyzetben van Pozsonyban a költő s előhúzza az ívet. Az „Athenaeum" körül csoportosult írók, Bajza, Vörösmarty, Told y adománvával csakhamar együtt van harminc forint, A költő nyugodtan elfogadhatja ezt az ajándékot, a magyar írói világ önsegélyét. Vachott siet is vissza a pénzzel Pozsonyba. De hoz még ennél fontosabbat is. Nagy Ignác levelét a költőhöz: jöjjön tüstént Pestre, regényeket fog fordítani a Kisfaludy Társaság „Külföldi Regénytára" számára. Egy regény fordításáért kap száz pengőt. çc