Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

nácsos, a postahivatalban ütötte fel tanyáját. Pulszk y Ferenc"

3 emlékirataiban sok érdekességet tud ezekről a dolgokról. A magyar országgyűlés követei nagyon óvatosak, levelezni se mernek egymással. Annál több hát a megbeszélés és összejövetel, nem a kávéházakban, hanem a lakások jól elzárt szobáiban. Persze jut közönség a hét kávéháznak, az ötven bormérésnek s a százötven sörözőnek is. Ezek különben a legjobb megfigyelő helyek. A diákok komoran kitérnek a gyanús idegenek elől. Mindenki élénken emlékszik a szegény L o v a s s y Lászlóra, aki a spielbergi pince-börtönben sínylődik. Egy napon, 1840. május 13-án, a pozsonyi országgyűlés követei váratlanul a Sétatéren találkoznak Lovassyval, akit előző nap engedtek szabadon. Mindenki hozzásiet; akkor látják megdöbbenve, hogy a pozsonyi jurátusok egykori vezére — megőrült.

2

4 Azért kegyelmeztek meg neki. Bécs kémei azonban mindenüvé beférkőznek. Még az udvarokon is megbújnak, hordók és farakások mögül lesik, mi szó hangzik el az udvaron.

2

5 Minél több az esemény, annál könnyebb a kém dolga. Esemény pedig bőven van Pozsonyban. Akkor már jár Pozsony és Nagyszombat közt a vonat. Petőfi itt találkozik először a „vas-úttal". 1841-ben a jogászbálon táncolták először Pozsonyban a csárdást, a „friss magyart", ahogy akkor hívták. A „honvéd" szót is Pozsony szüli: PonoriThewrewk József filológus a szó atyja. A város polgármestere, Bajcsy József, a szenátus tagjai közül Ferenczy Károly és Gyurikovics György, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, szemmellát23