Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

hatólag törődnek a várossal. Tisztán tartják, jó ivóvízről, jó világításról gondoskodnak. Csak lakás nincs elég már akkor sem. Egy font kenyér ára: három krajcár.

2

6 S a nyomtatott betű világa külön központnak érzi magát, Pest ellen. Bécsnek hajbókolva, Pestnek ellenállva szerkeszti színvonalas reakciós újságját, a „Hírnök"-öt, Orosz József. Ez az újság háromezer előfizetőjével felülmúlja az 1300 példányban megjelenő, már akkor is réginek számító „Pressburger Zeitung"-ot. Orosznak azonkívül folyóirata is van, az újságéhoz hasonló konzervatív szellemű „S z á z a du n k". A „Hírnök" tehetséges írója, a Pestről kiszorult Csató Pál, aki 1837-től 1841-ig Pozsonyban él (ott is van eltemetve). Heti irodalmi szemléiben érdekesen foglalja össze az irodalmi eseményeket, közben élesen bírálja az irodalmi vezéreket s az Akadémiát, rendszeresen odacsíp Bajzának és Toldynak, a „zsarnokoknak" és „osztozkodóknak", akik kiüldözték Pestről.

2

7 A soproni katona mohón szemléli a pozsonyi kaleidoszkópot. Minden megjelenésekor egy-egy részletet vesz át a városból, pajtásai örömmel magyarázzák a mutatnivalókat. Átmegy a Ligetbe, mily szép minden fája, a sok pompás virág. Felmegy a várdombra s eltűnődik a romok láttán. A híres négytornyú lovagvár 29 éve rom, 1811-ben gyulladt ki s nem volt víz a tűz eloltására, porrá égett, csak a kőfalak maradtak meg. Kölcsey

2

8 is úgy nézte ezt a várat — Naplójában olvashatjuk — mintha a kormos falak ott a felépítendő hazát jelképeznék. A várból lejövet *4