Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

nyilvánvalóan az előbbi pozsonyi látogatásokra utal. Petőfi soha, semmi szeszélyből, nem használt olyan szót, ami megtévesztené az olvasót. Verseiben előforduló helyrajzi, időbeli adatok és jelzők tökéletesen hitelesek, a szó matematikai értelmében, ez is az. A vers nem az első pozsonyi látogatás után íródott tehát. De az egész poéma bölcselkedő hangja, Pozsony külsejének rendkívül nyugodt, summázó rajza is arra vall, hogy többször látta azt, amiről itt ilyen átszűrt, biztos s fiatal költőnél ritkán észlelhető egyszerű szókkal beszél. Az egyszeri kép egy hatalmas látványról sokkal vízfestményszerűbb, mint ez. A „szép kép" s a várról szóló hasonlat nem pillanatnyi benyomásból kerekedett. A „rövid múlatás", amelyről a költő beszél, a havonként kétszer jövő-menő katonai szállítmány pozsonyi pihenő idejére utal, nyilván egy félnapra s az éjszakára. Hányszor kellett ennek a rövid időnek megismétlődnie, hogy a benyomásokra éhes költő mindent lásson, amit látnia kell és illik, fel egészen a vár kiégett termeinek körüljárásáig. Ha a verset 1840. január második felében írta, nyilván a januári egyik pozsonvi tartózkodás alatt, tehát az „ismét" szó alapján világos, hogy vagy januárban akkor már másodszor volt beosztva a szakaszba, vagy január előtt, az 1839. évi december első vagy második transzport idején jutott első ízben Pozsonyba. De Kemény és Dömök egyöntetű állítása, hogy a költő „többször" járt náluk Pozsonyban, aligha vonatkozott erre a holtbiztos két ottlétére. Gondoljunk arra, hogy a legelső alkalomkor szabadidejének nagyobb részét Szeberényi szo-