Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

hadbíróként szolgált a honvédségnél (később képvi­selő lett). A családban fennmaradt legenda szerint a segesvári csata előtti estén is együtt voltak. 0 3 Pozsony a szabadságharc után nehezebben ocsúdik, mint Magyarország bármelyik más városa. A Bach­korszakban tervszerűen elnémetesítik, de még inkább azon vannak, hogy gyökerestül kitépjék belőle azt a haladó szellemet, amely itt a reformkor végén oly erős szálakat eresztett. Petőfi neve és szelleme ennek ellenére tovább él Pozsonyban. Az első szabadabb po­litikai lélekzetvételre Dux Adolf kiadja második fordítás-kötetét (1854-ben!),. melyben 17 Petőfi-köl­temény található, köztük a „Bolond Istók" jól sikerült tolmácsolása. Petőfi képe, még mielőtt az is­kolákba és a kaszinókba vonulhatna, megtalálja a he­lyét a nép kocsmáiban s a vásári sátrakban. S ez abban a városban történik, amelyben a legszebb ut­cákat és tereket Haynauról, Jellasicsról és Zichyről nevezett el a Bécs előtt földig hajló városi tanács. Amint nő a költő hírneve a világban, ú°;y tér vissza a pozsonyiak emlékezetébe hősi alakja. Elszige­telt emlékek parázslanak róla a városban. Az osztrák­magyar kiegyezés után a szabadelvű polgári hazafiság rá-ráfú a parázsra s éleszti. A költő alakja megeleve­nedik, de szellemének diadaláról alig lehet szó. 9 4 Diákok és pedagógusok mondják el költeményeit, elterjed a „Távolból'' dallama és szövege s helyi hagyománnyá válik, hogy éwégi vizsgákon, önkép­zőköri üléseken ezt a költeményt szavalják a diákok. Nem istenítem öt, de méltatám Szép müveit katedrán, mint tanár...

Next

/
Thumbnails
Contents