Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

úrhódik a bécsi kémek gyűrűjében mozgó Pozsonyban, az ál-népi és ál-nemzetiség-baráti kamarilla folytonos leleplezésének köszönhető, mint a szemtanúk egybehangzóan állítják, hogy Bécs megretirál s egy hónapi huzavona után mégis kinevezi Batthyány Lajos kormányát és megerősíti a negyvennyolcas törvényeket. Paskay írja, hogy az udvar még március 29én megpróbálta az egész megegyezést visszautasítani. Bizalmi emberét Z s e d é n y i Ede udvari kancelláriai tanácsost küldte Pozsonyba egy módosító átirattal. A jurátusoknak kezébe került a királyi átirat, azt a „Z ö 1 d f a" előtti téren nagy tüntetés közepette elégették s el akarták fogni Zsedényit, aki csak úgy menekült meg, hogy álruhában átinal a hajóhídon a ligetbe s onnan egy fiákeren visszafut megbízóihoz.

91 A költő büszkén hallgatja az ilyen jó híreket Pozsonyról. Nem látja többé a várost, de értesül róla, hogy a pozsonyiak ugyancsak kiveszik részüket a szabadságharcból, amíg lehet. Mert a határszéli város volt az első, melyet Windischgraetz visszahódít a Bécs-hűségnek. S már 1849 januárjában jő a hír Pestre, hogy a patrióta Pozsonynak mártírja van, s utána majd minden hónapban két-három pozsonyi kivégzés fekete híre üti meg a költő szívét. Júniusban értesül Petőfi a hőslelkű R á z g a Pál ev. lelkésznek, a népfelkelők tábori papjának pozsonyi kivégzéséről. Egy utcában, az Apácapályán, lakott vele a költő, talán ismerte, s az újsághír olvastán felrémlett előtte a magastermetű, nyíltarcú lelkész alakja.

9

2 Még Erdélyben, Bem seregében is volt egy pozsonyi ismerőse a költőnek, Krascsenics Ferenc ügyvéd, aki 7 Petőfi97