Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

retek beváltását. A pesti küldöttség erős felkiáltójele lett Kossuthék határozott mondatának. Aznap este a „Zöldfában" Petőfi és barátai tiszteletére vacsorát adtak a pozsonyiak. A költőnek ez alkalommal el kellett szavalnia a „Nemzeti dalt" s az egybegyűltek utána el is énekelték, mert már akkor E g r e s sy Béni megzenésítette s Petőfiék magukkal hozták a dallamot és hangjegyét is. Pa s k ay Gyula,

8

9 akinek korrajzából mindezt pontosan tudjuk, leírja, hogy a vacsorán a költő az asztalfőn foglalt helyet. „Zöldszín zrínyije alatt piros bársonymellényt viselt, nyakát, mint rendesen, kendő most sem feszélyezte, szélesen lehajtott fehér gyolcs inggallérja öltözékén a nemzet színeit egyesítette." Egyébként rossz hangulatban ült le s nem veszi túlságos megtiszteltetésnek, hogy a híres szálló tulajdonosa, Palugyay, maga is ott sürög-forog nevezetes ifjú vendégei körül, dirigálja a pincéreket s ő tölti a bort a költőnek, aki a hely és az emlékek hatása alatt poharát a zsarnokok legyőzőire üríti, nem is az ütődött Ferdinándot, hanem az igazi zsarnokot: az ország reakcióját küldve a pokolba. Utána Vasvári beszélt felejthetetlen ékesszólással. Március 27-én Petőfi már ismét Pesten van.

9

0 Jutott-e még ideje, hogy még egyszer körülnézzen egykori szenvedései színhelyén? A költő természetét ismerve elképzelhetjük, hogy igen. A pozsonyi fiatalok azontúl még éberebben vigyáznak mindenre, ami a Mihálykapu-utcai palota környékén történik. Valóban az ő szüntelen ostromuknak, a forradalmi hangulatnak, mely általuk el-