Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

csak az a hír jő egyre, hogy a bécsi kamarilla újra felülkerekedett s minden megakadt. Pesten Kossuth és Batthyány határozatlannak tűnnek fel. A Pilvaxbeliek erre gyorsan határoznak: küldöttséget menesztenek Pozsonyba, amely feladatául kapja, hogy sürgesse-nógassa a kormányt, lépjen fel nagyobb eréllyel Bécsben. A küldöttségben ott van Petőfi, Vasvári, Jókai, Degré, Lisznyay, Vas Gereben, úgyszólván mind régi pozsonyi diákok. 1848. március 25-én érkeznek hajón Pozsonyba. Ez volt Petőfi Sándor utolsó látogatása a városban. Nagy esemény ez most az események hónapjában. A Dunapartról a küldöttség egyenesen a Mihálykapuutcába vonul, az országgyűlés háza elé. Pozsony fő utcáján, ahol néhány évvel ezelőtt zsebredugott kézzel, tekintetét nem a járókelőkre szögezve haladt át a koldúsdiák, most atillában, kardosan és diadalmas arccal siet. A nép küldöttje s az ifjúság vezére lépked ott a pozsonyiak harsány éljenzése közepette. A város ismerni véli, azok is, akik sohse látták. Petőfiék átmennek a Fő-téren, a város pallosjogát ábrázoló szobor alatt, még száz lépés s ott áll a küldöttség és a vele egyérzelmű tömeg az ország háza előtt. Ügv hírlik, ép országos ülése van a követi táblának. Petőfiék egy pillanat alatt eltűnnek a két kapuőrző kő-óriás vállai között. Kossuth Lajos nem az országos, hanem a kerületi ülésben fogadta a küldöttséget. Meghallgatta a kérést, megértette a jelenetet s megmondta, hogy ő és barátai is egy szívvel-lélekkel sürgetik Bécsben az ígé95