Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

ben ír le, a költő versének a pozsonyi mágnás-kaszinóban az utolsó rendi országgyűlés főúri közönségére gyakorolt hatásáról, az valóban megtörténhetett.

8

8 A vers, a „Dicsőséges nagyurak", a shakespeari gyűlölet hevével riasztó e szavakkal kezdődik: Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok

f Viszket-e ugy egy kicsit a Nyakatok? U j divatú nyakravaló Készül most Számotokra ... nem cifra, de Jó szoros. Tudjuk, Ferenczi is említi, hogy Széchenyi István egy alkalommal maga olvasta fel a verset főúri barátainak, kaján mosollyal. Elképzelhető, hogy a pozsonyi riasztó hangulatot is ezzel táplálták, ahogy Móricz írja. Pozsonyban jól tudták a főurak, hogy most Petőfi a legfontosabb személy az országban, aki a nép hangulatát irányítja. Valahogy le kellene szerelni, hogy mérsékelje magát. Eszükbe jut, hogy Kuthy Lajos ismeri a költőt. Azonnal kész a terv: Kuthyt küldik Pestre, keresse fel Petőfit s kérje meg, írjon csillapító verseket a népnek. Kuthy előbb levelet ír a költőnek, aztán ott terem a Pilvaxban. De Petőfi néhány mondat után kidobja. Március 15-e után Pesten csak lesik-várják, mi hír jő Pozsonyból, lesz-e kormány s megerősíti-e a király a törvényeket? A napok múlnak s Pozsonyból 94