Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

eredménnyel. Dux fordításai annyira megnyerik a költő tetszését is, hogy Kertbenyvel ismételten sürgeti Duxot a folytatásra. Petőfi szinte láthatatlanul jelen van a városban távozása után is. Az ifjúság, főkép a líceumi, lelkesedik érte. Az értelmiség radikalizálódásának és a költő körével való együttműködésének összefüggése tárgyilagosan kitapintható. A pesti március 15-ét tulajdonképen az a Petőfi-olvasó pozsonyi jurátus indítja el, aki március 14-én este tíz óra tájban a Pozsonyból befutó hajóból rohan a Pilvaxba s a nagy tömeg miatt egy asztalra állva kiáltja: — Uraim! a pozsonyi ifjúság küldöttje vagyok. Most jöttem a hajóval. Tegnap Bécsben kiütött a forradalom, Metternich megbukott. A nép barikádokat emel és fegyverkezik . .. Másnap megvan március idusa Pesten s a pozsonyi fiú többedmagával ennek hírével hajózik vissza Pozsonyba. Ott, az országgyűlésen, a konzervatívok húzzák-halasztják a jobbágyszabadító törvény megszavazását. A pesti események híre jól irányítva úgy csap rá a honatyákra „mint egy új Dózsa-lázadásé": — Petőfi negyvenezer paraszt élén áll a Rákoson! S Kossuthnak ebben a légkörben megszavazzák a törvényt. Mire a követek ebédelni mennek, az utcákon már osztogatják egy pozsonyi nyomdában előállított röplapokon a „Nemzeti dal"-t s magyarnémet nyelvű verseket a sajtószabadságról.

8

7 Amit Móricz Zsigmond a „Rózsa Sándor" második kötetében, a „Pozsonyi mese" című fejezetei