Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

van ennek a városnak. Kazinczy lángoló sorát betéve tudja, hogy Pozsony előtt „ujjára nyomott csókkal illeté" a földet. Hallott nyilván B a 11 u s Pálról

1 is, a városi tanácsosról, akinek egyébként saját szőlője van, s háza, ő írja a legérdekesebb könyvet Pozsonyról, s egy pohár borra vendégül látja az írókat. Nem nála lakott-e hónapszámra ingyen egy kóborló magyar festőművész: Kisfaludy Károly? Szerencsét hoz ez a város annak, aki fiává szegődik. Ott jár a rimaszombati Ferenczy István, a szobrász, kéri az országgyűlést, tegye lehetővé, hogy Pozsonyban szobrásziskolát nyisson. Azt ugyan nem teszik lehetővé, de Kölcsey sürgetésére mégis megbízzák egy Kazinczy-emlékmű elkészítésével. Sopronban mesélték neki, mikor pajtásai polgári ruhába bujtatták s úgy osont el egy fiatal zongoraművész, Liszt Ferenc hangversenyére, hogy ez is ott kezdte, Pozsonyban; kilencéves korában, első hangversenyén dőlt el a sorsa, ahogy mondani szokás. S akiről most országszerte beszélnek, Kossuth Lajos, ugyancsak Pozsonyból jött fel Pestre, mint kész politikai író. Róla mondják, ismeretlen vidéki ügyvéd volt, mikor Pozsonyban, az országgyűlésen, észreveszik. Egy város, amely kiröpíti az alkotó és cselekvő lelkeket. Éppen ilyet keres ő is. Iskolái országszerte híresek. Német szóra odajárnak a magyar cserediákok. S az evangélikus líceum? Ennél aztán igazán nincs fényesebb tanintézet az országban. Aszódi tanára, Korén István, nem azzal büszkélkedett-e mindig, hogy pozsonyi licista volt? S keresztapja, Martiny Károly, a kiskőrösi lelkész, io