Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

ép azért ajánlja be Aszódra, a kis-gimnáziumba, Korenhez, mert osztálytársa volt Pozsonyban

2. De már Selmecbányán olyasmit hall Pozsonyról, ami mindennél jobban érdekli. Homokay Pál Pozsonyból került a bányaváros ugyancsak evangélikus középiskolájába, az utolsó évre, s Pozsonyból hozta magával az önképzőkör, a Magyar Társaság, termékeny ösztönzéseit.

3 Ennek köszönhették a selmeci diákok, hogy megpezsdült ott az élet, mert Pozsony vezet ma, Sopron mellett, a diákok nyelvmívelő s irodalmi munkájában. Gondolte még egyébre is a fiatal költő, amikor eszébe jutott Pozsony? Gondolt arra, hogy ez a város és megyéje az ő családjának bölcsőhelye s őseinek szállása? A költő, mint tudjuk, híven ápolta a családi kapcsolatokat s alkalma volt kiábrándulni rokonaiból, akik apja anyagi bukását végérvényessé tették. A költő tudja, hogy az országnak ahhoz a történeti osztályához tartozik, amelyet nemességnek hívnak, jóllehet csak akkor szól róla, amikor egyszersmind búcsúzik tőle. De a Petrovits-család, mint F e r e n c z i Zoltán

4 lelkiismeretesen kiderítette, ai 7. század óta Pozsony környékén lakott. A hiteles ős: Petrovits János és Márton. Petrovits Mártonnak két fia volt, akik a Pozsony megyei színmagyar Kajaion, Galánta mellett, laktak. Petrovits György onnan a Nyitra megyei Agácsra költözködött, ott nősült, ott született négy fia. Azok közül kettő, Tamás és János, 1770 körül a Pest megyei Aszód földesurainak, Podmaniczky báróéknak bíztatására, Aszódra települnek át. Ez a Petrovits Tamás volt a költő nagyapja, aki arma11