Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

végre valahára rendes lakásra is. Ekkor költözik el Ujházytól s mosolygó képpel vonul át a közelben lévő Apácapályára (később Bél Mátyás-utca). Ott a 25. számú Blasko vi t s-f éle házban, mely a fő útvonalról, a Szárazvámról is jól látható, kap szobát, hátul az udvarban, egy szabónál, aki kosztos-diákokat tart. Egy Portier nevű líceumi diák, ugyancsak aszódi ismerős, volt a dicséretes lakáskereső. Nyilván a szolgálatkész diák segített a költőnek a „költözködésben" is, elöl haladva az országoshírű vándorbottal és tarisznyával, boldogan, hogy a híres ismerős közelébe került.

8

1 E tavaszi tartózkodása második felében, pontosan három hétig, Petőfi a szabónál lakott, egy régi pozsonyi kispolgárnál, valami W i 11 i m s z k y nevűnél, Willimszky Istvánnál, aki úgy látszik nagyon előrelátó ember lehetett, mert még évtizedek múlva is csekély borravalóért mutogatta a költő „ócska ruháját", ahogy Z i 1 a h y is írja. Willimszkynél se volt a költő egyedül. De a szoba tiszta és jó helyiség lehetett, mert lakótársai ugyancsak előkelő fiúk voltak, földbirtokosgyerekek, két líceumi diák, mindkettő említenivaló név. Az egyik Jeszenszky D anó volt, akit a magyar irodalomtörténet Temérdek néven írt versei révén ismer s tart érdemtelen feledésben.

8

2 A másik pedig M a u k s Mátyás, később nógrádi főszolgabíró és földbirtokos, akit Mikszáth Kálmán apósaként ismerünk. Schöpf lin Aladár (ugyancsak pozsonyi licista) írja,

s ' Mauks azért nem akarta leányát Mikszáthhoz feleségül adni, mert nem bízott az írók kenyérkere87