Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

mint senki — valóban a szlovákság barátja. Természetesen bárkinél jobban tudta, minő ármánnyal dolgoznak az ország ellen a bécsi rendőrminiszter nemzetiségi ügynökei. A szabadságharc alatt nyiltan lelepleződött mindaz, ami a megelőző években jól-rosszul takargatott aknamunka. A költő, mint tudjuk, Magyarországban olyan politikai keretet látott, amely Ausztriánál és a Habsburgoknál alkalmasabb a világszabadságnak, azaz minden emberi szabadságnak, tehát a nemzetinek is, következetes megvalósítására. Akik vele voltak, jól tudták politikai programmját. Csak így érthető, hogy kortársa, a legkiválóbb szlovák költők egyike, Janko Kráľ, aki ügyvédbojtár Pesten, a költő Pilvaxbeli társaságához tartozik, s Petőfi oldalán szembehelyezkedik Štúr és Húrban reakciós Béccsel cimboráló felfogásával. A népjog és a republikanizmus következetes szemléletét Janko Kráľ Petőfi oldalán szívta magába.

7

S Ezen a csapáson találunk még majd meglepő, új adatokat is . .. De térjünk vissza Petőfi pozsonyi életéhez. A májusi vergődés után júniusban váratlanul megváltozik a költő helyzete. Mintha az esős napok elmultával a napfény megcirógatná ezt a lobogó szemű, sovány arcot is. L i s z n y a y Kálmán, a palóc dalok költője, mesélte Z i 1 a h y Károlynak, hogyan találkozott Pozsonyban Petőfivel.

7" Azóta a költő minden életrajzában megtaláljuk ezt a fordulathozó eseményt. Lisznyayt ez az önzetlen segítsége tartja hálás emlékezetünkben. Egy nap — Bajzának írt első pozsonyi levelé-