Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

nyi német elnevezéseket tréfás-komolyán megmagyarosítja. 1843 ban jelent meg Wesselényi Miklós nevezetes tanulmánya, a „Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében". A könyvet szerte a városban megtárgyalták, a kávéházban erről beszéltek. Föltehető-e, hogy a minden újdonság iránt oly fogékony költő nem vett tudomást "Wesselényi művéről? Ha másunnan nem, a líceumi önképzőkör könyvtárából is megkaphatta. Wesselényi könyvét az önképzőkör, a „Pozsonyi Magyar Társaság", azon frissiben beszerezte.'

6 Wesselényi könyve veti fel első ízben a nemzetiségek kérdését az országban. Rámutat arra, hogy a magyar nemzeti egység a nemzetiségekben egyidőben jelentkező népi-nemzeti, sőt faji érzéssel máris megdőlt. Pozsony a reformkor utolsó éveiben fontos szerepet játszik a szlovák nemzeti tudat kialakulásában. Štúr Dévényre vitte magával diákjait, népi viseletben, ott magyarázta nekik Herdert, ott énekelhettek ők kedvük szerint. Érdekes, hogy a szlovák népdalok első magyar gyűjteményét az a Szeberényi Lajos adja majd ki néhány évvel később, aki Petőfi legfontosabb barátja ebben az időben Pozsonyban. A szlovák nacionalizmusnak az a balga hiedelme, hogy a költő ellenszenvvel volt a szlovákság iránt, nem más, mint konkolyhintés. A szegény költő, aki egy verskötetének, a „Cipruslombok"-nak, tiszteletdíjából pénzt küld az árvái éhező szlovákoknak, aki 1845-ben Eperjesen írt költeményével

7

7 az együttérzés olyan tanúbizonyságát adja a szlováksággal, 84