Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Nem maradt fenn a kortársi visszaemlékezésekben adat arról, volt-é s minő találkozása a költőnek ebben a városban a szlováksággal. Pozsony nem volt annyira német lakosságú város, ahogy azt általában hinni szokás, főleg a 17. század végétől a 19. század elejéig, de a középkorban sem. O r t v a y Tivadarnak, Pozsony érdemes történetírójának, akaratlanul is megtévesztő képet sikerült hagynia a város nemzetiségi összetételéről.

7

4 Pozsonynak mindig volt a német mellett számbajövő magyar és szlovák lakossága is. A polgári németség elszigetelődött a belvárosban, a magyar és szlovák dolgozó elem révén kapcsolódott a régi Pozsony az ország népi életébe s így a történelem áramába. Ha V a c h o 11 észrevette s megírta a pozsonyi szlovákokat, bizonyára találkozott velük Petőfi is. A Magas-úton, a Burg nevű magyar diáktanya mellett hasonlója volt a szlovák diákoknak is. Ott laktak, ott étkeztek Ľudovít Štúr diákjai.

7

5 A források nem szólnak róla, találkozott-e a költő velük, akiknek nyelvén (az „Úti levelekből" tudjuk) kétségtelenül értett. Nem maradt fenn még egy megjegyzése sem róluk. Pedig nemcsak 1843-ban, hanem már előző pozsonyi látogatásai alatt láthatta őket, hallhatta éneküket, mert tudjuk, hogy a líceum diákjai egymás népdalait énekelték, pláne ha kirándultak a Ligetbe, a Bimbóházhoz, vagy messzebbre, Dévény romjaihoz, ahol a Morva a Dunába ömlik, az ország határán. De a hallgató adat is beszél. Azt mondja: nem volt súrlódása Petőfinek sem a diákokkal, sem a szlovák népelemmel Pozsonyban. A német szót nem szerette, lépten-nyomon elutasítja, a pozsoe* 83