Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

volt alkalma közelről megtapasztalni, Pesten fogja majd mindennek hasznát venni. A „járom" és „ármány" fogalmait, a „szolgaság örökségét" az „elül pofoznak, hátul rúgnak" képét Pozsonyból viszi magával. Neki már a Habsburgokról nem mondhat senki egyetlen egy megtévesztő gondolatot sem. Csokonai még nemzeti büszkeséggel ír az ismert pozsonyi eseményről, „mikor a szép Trézia mellett Bátor bajnokitok kardra s paripára kelének".

7

3 Petőfi ugyanerről, nem hiába figyelt oda Pozsonyban mindenre, a „Készülj hazám"-ban ilyen komor gúnnyal szól: És egy kiáltás lesz a nemzet: (Egy olyan óriás kiáltás, Melytől a csillagok potyognak) „Vitám et sangvinem Pro rege nostro!" Mint hajdanában Bőgtek dicső apáink. — Pozsony kiábrándította abból a monarchiából, amelynek hűséges szolgálatára összehívta a nemzet képviselőit. A költő ott megismerte e képviselőket, nem kellett többé bajlódnia ezzel Pesten. S a férfijellem megírására, a „Ha férfi vagy, légy férfi"-re nem a pozsonyi hajlítás szúró tüskéje késztette-e őt? Pozsonyban látta meg, mit jelent nekünk a nép a jövő számára, mit hozhat az egyenlőség az országnak! Ha elkerüli Pozsonyt, nem alakul ki benne oly erővel és tisztasággal a való jövő képe, mint ahogy kialakult. 82