Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

velők a legnagyobb szigorral bánni méltóztassék, ha csak egy van is köztök jó, vagy egy sincs! Nyugtasson legalább az: hogy rossz munkával nem léptem a világ elé. Tekintetes Úr tanácsát, miszerint a népdalokat is mértékben írjam, követtem a „T á vo 1 b ó ľ'-lal; aligha sikerrel. — Lisznyaival közelebbről megismerkedtem. — Mind tens Vörösmarty úrnak, mint a Tekintetes Úrnak szíves indulatába ajánlva magamat, vagyok a Tekintetes Úrnak örök tisztelője Petőfi Sándor Népdalnak akkoriban mindent neveztek, ami a népről, a néphez tartozó dolgokról szólott, a szegény fiatal költő életének elmondása is az. Mértékben írta s „aligha sikerrel" — mondja, hogy hangsúlyozza, mennyire tudja maga is az ellenkezőjét. Bajza azzal válaszol, hogy azonnal s a legelismerőbb keretben teszi közzé. Petőfi a levélben több versről szól, cím szerint azonban csak a „Távolból"-t említi. Nyilvánvaló, hogy a Pozsonyban írt költemények közt ezt tartotta a legfontosabbnak. A levél, amely a kéziratokat kíséri, tulajdonképpen maga a prózába vetített „Távolból". A májusban Pozsonyban írt többi vers, számszerint: három. Ezek közül az egyiket, „Az én m á t k á m" címűt, a költő gyűjteményes kiadásában tüstént a „Távolból" mellé sorozta. Úgy érezte: a pozsonyi élmények kerüljenek csak egymás mellé. Nézzük ezt a verset: 76