Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

Pozsony, 1. június 1843. Mélyen tisztelt Tekintetes úr! örülnék, — ha sorsom jelenleg bármin is engedne örülnöm — hogy forró tiszteletemet kijelenthetem, annyival is inkább, minthogy Vachott ,Sándor Úr által van szerencséje levelemnek a Tekintetes Úr kezeibe jutni. Óh az én sorsom! Mily szép reményekkel jöttem Pozsonyba, mily kilátásokkal, — és minden, minden oda! Fekete Gábor nem fogadott be társaságához, mert mi,dőn ide értem, már fölösleges számmal voltak tagjai; s így nem maradt egyéb hátra, mint írás által biztosítani itt maradhatásomat. És most így vagyok: egész nap írom a Záborszky által szerkesztett országgyűlési tudósításokat, s a fizetés oly nyomorú, hogy alig elég megszereznem mindennapi kenyeremet. S a mellett szemem, mellem ,gyengül; s e száraz foglalkozásnál a múzsa is kerül. Ily körülmények közt örömest itt hagynám Pozsonyt, s színésztársaságot keresnék, bármilyet, csak hogy időmet tökéletesen el ne vesztegessem; de így, a mint vagyok, lehetetlen — koldús va.gyok! Meg fog a Tekintetes Úr bocsátani, hogy sorsom panaszlásával untatom; de nekem senkim sincs a világon, senkim, ki előtt bizalommal nyithatnám meg keblemet. — Itt küldök ismét néhány verset, azon kérelmem újításával: hogy 75