Szalatnai Rezső: Petőfi Pozsonyban (Bratislava. Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954)

] a h y írja,

6

3 hogy Petőfi balogsuta lévén, ha elfáradt a balkarja, folytatta a jobbkezével. Keserű kenyérkereset volt, annyi biztos. Mélyen bevésődött a költő emlékei közé s az „A posto 1" 14. énekében így kapjuk vissza: S hogy a kenyérből ki ne fogyjon, Másoknak gondolatjait Másolgatá. Keserves munka, Tán a favágásnál is keservesebb. Elkezdte reggel s este végezé S gyakorta éjszakáit is A lámpa fénye látta elhaladni, S előbb aludt el ez, mint ő... Kolmár idillikusnak festi a másolómunkát, Petőfi zord vonásokat örökít meg róla. A kis honorárium kevés volt ahhoz, hogy a méregdrága pozsonyi lakásokban akár csak egy zugot is szerezzen magának. Nappal, ha a másolómunkát befejezték, Petőfi Kolmár lakására ment. Ez a Landler (azelőtt Hajó)-utca 4. számú, ma már lebontott házban állott. A ház egy Aigner-nevű családé volt, földszintjén vendéglővel. Első emeletén bérelt egy szobát Kolmár, hátul az udvarban. A szoba kicsiny és üres volt, Kolmár a puszta földön hált, újságpapíron, és kabátjával takarózott. A költő esténként érezte leginkább nyomorúságát: nem volt ágya, ahol kipihenje magát. Gyorsan átsietett a hajóhídon a Ligetbe. Azt jól ismerte, jártak oda Kolmárral nappal is: 5 Petőfi